Azoknak, akik nagy dolgokat vártak a szinte politikai messiásként tisztelt új amerikai elnöktől, ismét csalódniuk kellett. Trump jeruzsálemi látogatása – legalább is egyenlőre – nem hozott semmi újat az izraeliek és a palesztinok viszonyában. Pedig a zsidó államban nagy várakozással néztek a látogatás elé, komoly bejelentéseket vártak.
Trump állítólag azt kérte az izraeliektől, hogy tegyék világossá, milyen határok között képzelik el az államukat. Az a paradox helyzet ugyanis, hogy a háborúk és az új zsidó telepek folyamatosan alakítják az ország képét és a lakosok arányait, így Izraelnek nincs igazi elképzelése arról, hogy ha két állam jönne létre, melyek lennének Izrael határai. És ez nem véletlen. Valójában – míg Gázáról lemondanának - a Cisz-Jordániának nevezett részeket nem akarják odaadni. Pedig ez lenne a leendő palesztin állam „szíve”.
Azonban itt találhatóak azok a városok, amelyek a zsidó történelem leghíresebb helyszínei és az egész világ halott róluk, mivel híres bibliai szereplőkhöz kötődnek: Betlehem, Dávid és a Messiás szülővárosa; Bét El, ahol Jákob a létráról álmodott; Shekem, amit József extra örökségül kapott az apjától Jákób-Izraeltől és külön rendelkezett arról, hogy a kivonuláskor itt ne felejtsék a csontjait. Siló, ahol a törzsek között felosztották a földet, Dótán, ahol Józsefet kútba dobták. Nem is szólva Hebronról, ahol a patriarchák és matriarchák nyugszanak: Ábrahám és Sára, Izsák és Rebekka, Jákób és Lea. Vajon betehetné-e oda még egy zsidó a lábát, ha egy palesztin állam részei lennének? Aligha. S ebbe belenyugodna-e a zsidó közvélemény? Aligha.
Ráadásul Abbasz jelenleg politikailag rendkívül gyenge. A FATAH már nem tényező, még a palesztinok szemeiben sem. Izrael tartja lélegeztető géppel életben, hogy legyen kivel hivatalosan tárgyalnia. Még ha Abbasznak sikerülne is egy akármilyen egyezségre jutnia Izraellel, betartatni nem lenne ereje. Se katonai, se politikai. Halálával valószínűleg a PFSZ-nek is vége. Az Izraelieknek éppen ezért nincs okuk semmilyen térképet rajzolni. Azon a térképen ugyanis csak egyetlen állam lenne – esetleg a gázai övezet nélkül. Kivárnak, hátha Abbasz halála után, a keletkező káosz (hatalmi vákuum) inkább a kezükre játszana. Vagy úgy, hogy a palesztin hatóság összeomlik, vagy úgy, hogy a szélsőségesek kiprovokálják a katonai megszállást. Persze erről beszélni nyíltan senki sem fog. Pláne nem, amikor a világ vezető hatalmának első embere, aki egyébként – hogyan is mondjam – tökéletesen tájékozatlannak tűnik a világ dolgait illetően, éppen oda látogat, és esély van rá, hogy az Izraelnek oly fontos biztonsági garanciát jelentő amerikai támogatás megerősödik, miután Obama és Netánjáhu viszonya híresen rossz volt.
A rossz viszonyt pedig Irán eltérő megítélése okozta köztük. És ha van egyáltalán üzenete Trump utazásának eddig, akkor az, hogy Irán reszkessen. Ezt pedzegette már a szaudiakkal való tárgyalásain is és – a kötelező diplomáciai blablát leszámítva – ez volt az egyetlen éle a záróbeszédének is Jeruzsálemben.
Izraelben beszélgetve az emberekkel, azt tapasztaltam, hogy sokan – zsidók és arabok - meg vannak győződve róla, hogy háború lesz a szunniták és a siíták között, vagyis Szaud-Arábia és Irán között, ahogy már proxi-háború zajlik most is az általuk támogatott milíciák között Szíriában, Jemenben, Irakban. Az itteniek azt mondják, hogy az egész helyezet arra hasonlít, mint amikor Irak és Irán háborúzott (1980-tól tíz évig öldökölték egymást). Az amerikaiak akkor is a szunni Szaddamot támogatták a siíta forradalmárok ellen, akik mögött viszont Moszkva állt. A helyzet most is hasonló, és Amerika hangos kardcsörtetése Irán ellen nyílván azt is célozza, hogy az oroszokat is a „helyükre” tegyék. A kérdés az, hogyan reagál minderre Irán. És még nagyobb kérdés, hova áll majd Erdogán Törökországa, az új szunni nacionalista hatalom a térségben. Mely egyfelől NATO-tag és esküdt ellensége a siítáknak, másfelől feltünően közeledik Oroszországhoz, különösen az állítolagos puccs után. Erdogán közvetlenül Trump útja előtt járt Washingtonban, és hűséges szövetségesnek mutatta magát a felszínen. De hogy mi van a felszín alatt, azt csak Isten tudja.
Az Ő prófétái pedig arról jövendöltek, hogy Európa egységesedése után a Közel-Keleten újra élednek a régi birodalmak: Babilon és Asszíria. Majd a világot „tíz király”, tíz birodalom szövetsége uralja majd, melyek közül a legkisebből, Babilonból támad majd az Antikrisztusnak nevezett világvezető. Megszerzi Asszíriát is csellel, és erővel Egyiptomot a maga számára, és a többi hét „királyság” is őt támogatja majd, mint a „béke és biztonság” új világának vezetőjét. A térség országai közül pedig Izrael csatlakozik legutolsónak ehhez a világot uraló birodalomhoz, és akkor kezdődik el az Antikrisztus tündöklése és bukása mindössze hét év alatt.
Én személyesen – a kis önző világomat illetően - örülök, hogy Trump nem mondott semmi komolyat, ugyanis éppen Jeruzsálemben vagyok egy csoport hívővel és nem hiányozna, ha zavargások törnének ki valami bejelentés miatt. A város tele van katonákkal és rendőrökkel, de vidám és nyugodt, az emberek az óvárosban és környékén inkább a Jeruzsálem Napra készülnek, mert éppen ötven éve, hogy a hatnapos háború során felszabadították Jeruzsálem óvárosát, a Templom-hegyet és a Sirató falat, a zsidóság legszentebb helyét. Itt siratják majd 2000 éve a Szentély pusztulását és reménykednek abban, hogy a fal feletti hegyen, a mecsetek helyett újra egy zsidó templom áll majd. A fejem felett éppen helikopterek dörögnek el, jelezve, hogy véget ért a nagy ember látogatása, a lábam alatt pedig az Óváros, Cion és az „Úr házának hegye”, amely megingathatatlanul hirdeti, hogy birodalmak és uralkodók jönnek és mennek, de végső soron a történelmet még sem ők írják.
6Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!
7Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!
8Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!
9Istenünknek, az ÚRnak a házáért is jót kívánok neked! (122. Zsoltár, Grádicsok éneke)
