Bevallom, mérhetetlen szomorúság vett rajtam erőt, amikor erről a településről, és az ott történtekről először hallottam, egészen addig, amíg meg nem néztem a videókat*.
Akkor felderengett egy kis remény.
Ahogyan a panzió tulajdonos beszél, azt tanítani kellene a teológiákon. Fogalmam sincs milyen felekezetű, de amit mond, az a felebaráti szeretet himnusza. Bár tönkretették a furgonját, még sem fél, de amíg az anyák rettegnek, kíméli őket… A másik hős a szememben a polgármester, aki inkább lemondott, minthogy együtt dolgozzon olyan képviselőkkel, akik a tettlegességig uszítják a félrevezetett és tudatlan embereket, és olyan rendeletet akarnak elfogadni, hogy csak oltási könyvvel lehessen a faluban üdülni. Persze normális országban, nem neki kellene lemondania, hanem az uszítóknak. De ez már egy ideje nem egy normális ország. Ennek ellenére még a falubeliek között is vannak emberek, akik tudják, hogy a másik embert nem a származása vagy a bőre színe szerint kell megítélni, hanem a jelleme és a tettei alapján. Teszik ezt annak ellenére, hogy a kormányzati agymosó propaganda nyílván rájuk is hat, és tudják, hogy a felhecceltek indulatai emiatt őket is érik majd. És mégis képesek józanul, ember módjára gondolkodni. Ez igazán csodálatra méltó és felemelő, és ad némi reményt. Mindig van maradék – vonja le a következtetés Pál abból, amit az Úr Illésnek mond – „De meghagytam magamnak 7000 férfit, akik nem hajtottak térdet a Baálnak” és Jézabel állami propagandájának. Az emberek a sok hazugság közt is, képesek megőrizni a józan eszüket és a tisztességüket. A rémhírterjesztés tényállása ugyan is ez:
„Aki … nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely … alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” 337. § A kommentár hozzá teszi: ez a bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Ezt a bűncselekményt pedig naponta elköveti pártunk és kormányunk, amikor hazudik és elferdített tényeket közöl a migrációval kapcsolatban.
A panziós és a polgármester, ők az én hőseim, az Úr Jézus gazdag áldása és kegyelme szálljon rájuk! Embernek maradni egy embertelen világban, nem félni az üvöltő oroszlántól – ez az igazi keresztény élet, és nem szenteltvízzel felavatni stadionokat meg traktorokat.
Persze sok kérdés is felvetődik. Vajon ezek a magukból kivetkőzött családanyák és – a panziós szavaival élve – „jó srácok”, ugyanígy viselkednének, ha az állami médiumok nem uszítanák őket? Ha a tendenciózusan tálalt híradásokkal, nyílt uszítással nem fertőznék meg folyamatosan az elméjüket és a lelkiismeretüket? Tényleg igaz az, amit Lázár János, felelős miniszter mond, hogy ilyenek vagyunk, mi magyarok? Sötétek, gyűlölködök, buták, babonásak, agresszívek, hiszékenyek és gyávák? Ennyire lenéz bennünket, vagy tényleg ez a helyzet? S ha ez a helyzet, nem kellene ez ellen tenni valamit? Nem éppen neki és a többi nagyhatalmú embernek kellene példát mutatnia nagyvonalúságból és emberségből? Vagy úgy védjük a „keresztény értékeket”, hogy közben azok megsemmisülnek az emberekben? Mert aki képviselte ebben az ügyben a „keresztény értékeket”, az bizony a polgármester és a panziós.
Lázár miniszter úr tanácsa minderre, hogy többet kellene beszélni az emberekkel. Ez jó tanácsnak látszik. Csak nézve a falugyűlésről készült felvételeket, éppen az bennük a brutális, hogy a felheccelt emberek szóhoz sem hagyják jutni a másik felet. Ahogyan a központosított kormánypropagandában sem szólal meg soha a másik oldal. A csőcselékké vált polgár pedig éppen azt élvezi, hogy leordíthatja a másikat, és befojthatja a szót. Ha elfogynak az érvek, jöhet az indulat. Éppen emiatt merül fel az eset kapcsán számos kérdés.
Megteheti-e egy panziós, hogy azt fogad be a saját tulajdonába levő panzióba, akit akar, vagy ehhez hozzá kell járulnia az adott közösségnek? Ha gazdag arab sejkek érkeztek volna, akkor is ez lenne a reakció? Adott estben megvédené-e a magyar állam az oltalma alatt álló menedékeseket, ha egy felheccelt tömeg meg akarná lincselni őket, vagy csak egy cinikus mosoly lenne a válasz: „Ja kérem, ilyen a magyar társadalom.” Megvédi-e a rendőrség a panzióst vagy a hozzá hasonlókat az állami propaganda által felheccelt emberektől, vagy a rendőrök összekacsintanak velük, hogy tudják, nem lesz semmi bántódásuk, az állam velük szemben másképpen alkalmazza majd a kérlelhetetlen szigort. Van-e visszaút, vagy ha a migránshisztéria elül, akkor oda kell-e dobni majd valami vagy valaki mást a csürhévé vált népeknek, hogy ne a hatalom ellen forduljanak? És ki lesz az, ki lesz a következő bűnbak? És tényleg ez volna az Orbán-terv, hogy amúgy normális családanyákból és dolgozó emberekből üvöltő, nyüszítő csürhét csináljunk? Ez kell a harchoz? Ettől lesz erős az országunk?
És még egy kérdés.
Ha ezek a hírek eljutnak Orbán Viktorhoz – ha eljutnak -, mit érez? Érez-e némi felelősséget, szégyent? Vagy inkább a jól végzett munka örömét? És Balogh miniszter-lelkész úr? Tényleg erre az emberi erőforrásra szeretne támaszkodni a jövőben? Ilyen országot akarunk? Ilyenek akarunk lenni (vagy maradni – ha Lázár Jánosnak igaza van)? Vagy elhiszik, hogy ez csak amolyan kisiklás, egyedi eset? Vagy ők is tudják, hogy nem az, csak elkönyvelik „járulákos veszteségnek”, a szent cél érdekében „szükséges rossznak”?
Amíg vannak FÜLÖP JÁNOS polgármesterhez és FENYVESI ZOLTÁN panziótulajdonoshoz hasonló EMBEREK – az ügyben tanúsított emberi nagyságukért megérdemlik, hogy Nemecsek Ernőhöz hasonlóan, csupa nagybetűvel írjuk a nevüket –, addig van remény. Ha lemondatták, elhallgattatták, elüldözték, megfélemlítették az utolsó ilyen embereket is, akkor pedig jöhet az Antikrisztus. A „magyar emberek” pálmaágat lengetve, köntöseiket az útra terítve, hangos hozsannázással (na jó, az zsidó dolog, inkább csujogatásokkal és karikás ostor csattogtatással) mennek majd elé, hogy hódolattal üdvözöljék, mint megmentőjüket. Azután együtt megy majd a tömeg a Bazilikába, hogy Erdő Péter Te Deumot celebráljon neki, mint annak idején az akkori hercegprímás Haynau előtt.
Remélem, ez csak egy rossz álom, és hamarosan felébredünk belőle. Talán a most rettegő, gyűlölködő emberek is belenéznek a tükörbe, amit Őcsény állít eléjük és megkérdik maguktól: miféle ember is vagyok én?
*Ezekről a videókról van szó:
https://www.youtube.com/watch?v=FsPoEuOouRw
http://index.hu/video/2017/09/29/ocseny_migransok_menekultek_soros/
Az utolsó 100 komment: