30 éves megfigyelésem, hogy tél végén – talán a vitamin és a fény hiánya miatt – megszaporodnak a hamis próféciák. Valamiért a vallásosan túlfűtöttekben ilyenkor ébred fel a megmondó ember. Ezek leggroteszkebb válfaja az, amikor a közéleti, politikai kérdésekbe akarnak beleszólni, mintha csak az ószövetség egy alakja támadt volna fel. Kaptam már próféciát, ami azért fenyegetett Isten büntetésével, mert nem gyűlölöm eléggé a menekülteket – akiket nyílván Isten is gyűlöl, vagy nem szeretem őket eléggé – mert Isten is szereti őket. De kaptam olyat is, amely világ végével fenyeget, ha nem hiszem, hogy Trump, Putyin vagy XY Isten embere, meg olyat is, ha hiszem. Isten haragját vonom magamra, ha nem megyek emléktáblát avatni az elabortált gyermekekért, ha részt veszek vagy nem veszek részt a meleg felvonuláson, és újabban széles körben terjed egy prófécia arról, hogy kő kövön nem marad, ha nem semmisítjük meg az Alkotmányt, benne a szentkoronára való hivatkozással. Kihányni, elégetni vagy mi hányattatunk ki, égettetünk el.

Bár ezek egymásnak ellent mondó üzenetek, egy közös van bennük. Mindegyiket olyan frusztrált hívők írogatják, akik úgy érzik, hogy nem hallják meg a szavukat se az egyházban, se a közéletben, ha nem fenyegetőznek Isten haragjával.

E legutóbbit szeretném egy kicsit analizálni, mert olyan, mint az állatorvosi ló, a hamis prófétálás minden jegyét magán viseli - talán ezért is olyan népszerű.

Szeretném azonban előre bocsátani, hogy nem az állítólagos isteni üzenetet terjesztő testvéremet akarom pellengérre állítani (ezért nem is írom le a nevét), és nem is azokat, akik fontolóra veszik a tartalmát. Nem akarom kétségbe vonni se a hitük, se a szándékaik őszinteségét. De szeretném felhívni a figyelmet egy jelenségre, és azokra a stílusjegyekre, melyekről bizton tudható, hogy Isten ilyet nem mond.  Legyen ez tanulság azoknak is, akiket összezavarnak a különféle bibliai idézetek, és az Isten nevének emlegetése.

Szóval.

A szerző Ámosz prófétához hasonlítja magát, aki fügeszedő és barompásztor volt Júdában, de a rivális északi királyságban (Izraelben) prófétált az asszír veszedelem előtt. Mégpedig a királyi szentély ellen, melyben egy aranyborjút imádtak. A prófécia alkotója szintén egyszerű dolgozó ember, nem hivatásos (innen az analógia Ámosszal), és neki a „szent” koronával van baja (ahogyan Ámosznak az aranyborjúval). Szerinte (Isten szerint) ennek az alkotmányba emelése az egész országot bálványimádóvá teszi, a fenevad bélyege mindenkin rajta van, ezért ultimátumot ad a nemzetnek: vagy eltöröljük ezt az alkotmányt, vagy kő kövön nem marad. Idézem:

„Európában elsőként Magyarországon foglalták Alaptörvénybe a Bálvány tiszteletét (imádását), jogalapot adva a gonosznak, hogy elpecsételje maga számára az egész magyar nemzetet.   Ott világít homlokotokon a 666-os pecsét, csak néhány kivétel van, akik szembe szálltak a törvény megjelenésével és elutasították.

 Halld hát Magyar Nemzet parancsom: Eljött az idő, hogy olyan politikai vezetőket válasszatok magatoknak, akik betartják, megcselekszik és végrehajtják parancsomat.  Az Alaptörvényt vissza kell vonni, meg kell semmisíteni minden betűjét számítógépről, internetről, és minden olyan helyről ahol elérhető és vele együtt a hozzá tartozó összes törvénnyel!

Ha nem:

akkor kinyújtom karom ítéletre, és nem marad ott meg a Magyar Nemzetben kő kövön, beton betonon, vas vason és még a virág sem marad meg a cserepében!”

Azok a felelőtlen hívők és vezetők, akik ezt a hamis próféciát terjesztik, éppen ezért úgy adják tovább, mintha a magyarok üdvössége függene ettől az üzenettől.

És akkor álljunk meg itt egy szóra.

1. A Szentírás világos tanítása, hogy az emberek üdvössége Jézus Krisztus Evangéliumától függ, és nem politikai állásfoglalásoktól, pláne nem az alkotmányokba foglalt jogi szövegtől. Önmagában az a tény, hogy valaki az emberek üdvösségét össze akarja kapcsolni valamivel, ami nem az Evangélium, világosan mutatja, hogy hamis próféciával van dolgunk.
2. Ha Isten lesújtani készülne a Tízparancsolat megsértése miatt, bőven lenne rá oka. Mind a tízet folyamatosan és folytatólagosan sértjük meg e honban, a bálványimádás tilalmától, a tisztelet parancsán át a hamis tanúbizonyságig. (Kampányban mintha szinte kötelező lenne hazudni és rágalmazni). Hogy e problémahalmazból miért éppen a szent korona bőszítené fel az Örökkévalót – kibogozhatatlan. Tény és való, hogy a szentkorona tan egy pogány babona, amit gusztustalanul öntenek le valami keresztény mázzal, belekeverve szűz Máriát és az Istent, de azt hiszem, a magyar nemzetnek ez a legkisebb bajai közé tartozik jelenleg. A magyar alkotmányba annyi mindent beleírtak már az idők folyamán, ami ellenkezik a Bibliával, hogy ha Isten emiatt haragudni akarna, egész nap szórhatná a villámait.

És itt a következő szempont.

Jézus világossá tette, hogy nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa (a bűneik miatt), hanem azért, hogy megmentse. Mondta ezt pedig azoknak a tanítványainak, akik tüzet akartak lehívni az égből a szamaritánusokra, mert azok Jézust nem fogadták be (ellenségesek lévén a zsidókkal). „Nem tudjátok, miféle szellem mozgat benneteket ilyenkor” – mondá az Úr a felhevült tanítványoknak. De biztosan nem az emberszerető Isten szelleme, sokkal inkább az embergyilkosé. (Lukács 9,55-56)

A következő pont az ószövetségi teokrácia összekeverése a mai világi állammal.

1. Az újszövetség egy olyan népet hív ki (eklézsia = kihívottak), amely „nem ebből a világból való”. Ezért Isten nem kéri számon a világon (a világi államon) a bibliai erkölcsöket, csak azt, ami az állam feladata: biztosítsa a jog uralmát a gyengék védelmében. (A jog ugyanis nem az erőseket védi, mert azok meg tudják magukat védeni, hanem a gyengéket és kiszolgáltatottakat.) Ez még Izrael modern államára is igaz, az sem azonos az ószövetségi teokráciával, hát még a magyar (éppen) köztársaságra! Pál erről így ír:

„Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni.” (1Kor5,12-13)

A prófétálásról pedig így:

„A prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól.” (1Kor14,22)

Az eklézsián joggal lehet számon kérni a krisztusi erkölcsöket, de a világi államon nem. Pál sem követelte a római birodalom törvényeinek összhangba hozását az Evangéliummal. Élt viszont a római jogrend adta lehetőségekkel (még az antikrisztusi császárra is apellált.) Persze, lesz ítélet, de ez nem egyes államokat, hanem az egész világot sújtja majd, és egy teljesen másik ügy.

2. Isten az ókori zsidó teokráciával azért bánt másképpen, mert más volt a szövetség. A szövetség része volt, hogy befenyítette a királyt és a népet, ha nagyon elhajoltak az egyenes útról. (A 3Mózes 26 tartalmazza a fokozatokat.) Az újszövetség azonban teljesen más. Először is egyének üdvözülnek és nem nemzetek. Másodszor nem a testi leszármazás (nemzeti hovatartozás) számít, hanem a hit általi újjászületés Krisztusban. Harmadszor a bűnbocsánat szövetsége, miként Jeremiás megjövendölte:

„mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer 31,31-34) 

Az idézett helyen szereplő „jobb ígéreteken” épül fel az újszövetség (Zsid 8).

Ha valaki ószövetségi alapon fenyegetőzik istenítélettel, az még azzal sincs tisztában, hogy milyen üdvtörténeti korban él. Hogyan vindikálhatja magának a jogot arra, hogy az Igazság Szelleme által szól?

Nincs azzal semmi baj, ha valaki hívő létére aktív akar lenni a közéletben, hozzá akar szólni a politikai témákhoz, van véleménye a közügyekről. De nagyon szépen kérem, hagyja ki belőle az Úr nevét, mert az egyrészt hamis, másrészt merő manipuláció, harmadrészt szégyent hoz az Úr nevére. Az emberek választották Trumpot és nem Isten, ahogyan Orbánt, Putyint, Merkelt és a többi vezetőt is. Ők vagy jól csinálják a dolgukat vagy rosszul (általában mindkettőre találni példát.) Aki pedig a saját politikai véleményét összekeveri Isten üdvtervével, arról ismerjük már fel, hogy hamisít, manipulál és megpróbál visszaélni a hívők istenfélelmével. Istennek a jelenlegi üdvtörténeti korban nincsenek „választott vezetői”, az államra vonatkozó akarata is az, hogy legyen törvényes rend, és ez a rend az állam polgárainak javát szolgálja. Ha egy hívő hozzá akar szólni a világához, ezen az alapon tegye. Minden más merő hazugság és képzelgés. Éppen nem Krisztus Szelleme szól belőle, hanem az antikrisztusé. Krisztus Szelleme ugyanis Krisztus hatalmát és uralmát hirdeti, nem holmi gyarló emberkékét, miként írva áll:

„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Szellem, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam” (Jn15,26)

Ezért prófétálja János:

„Szeretteim, ne higgyetek mindenféle szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket (értsd: szellemi kijelentéseket, próféciákat), hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1Jn4,1).

A „prófécia”, amire hivatkozok (például) itt hallgatható meg: https://www.youtube.com/watch?v=rLauDGHGBAs