Görbicz Tamás

Nem a csillagokban van megírva 7. rész

utószó: Az Ige nem csáki szalmája

2017. április 11. - görbiczt

A próféciák értelmezése nem lehet önkényes. Ez ahhoz hasonló, mint amikor egy elveszett személyt keresnek. Adnak róla leírást: 175 cm magas, fehérbőrű, kék szemű, szőke, férfi. stb. Ez – a példa kedvéért - öt világos kritérium. Nem telefonálhatsz be a rendőrségre, hogy láttad a keresett személyt, ha ebből csak egy, kettő vagy három illik rá, mert hülyét csinálsz magadból. De azt sem mondhatod, hogy szerintem ő az, mert 175 centi, fehérbőrű, kékszemű és szőke, bár az igaz, hogy nő. Még akkor sem biztos, hogy azt láttad, akit látnod kellett, ha mind az öt kritériumnak eleget tesz - de akkor legalább esélyes. Még mindig meg kell vizsgálniuk azoknak, akik még ennél is többet tudnak róla, hogy ő-e a keresett személy.

Hasonlóan van ez a próféciáknál is. A prófétai kijelentésben vannak kritériumok, néha sok, néha kevés. De amiről a prófécia beszél, annak mind jelen kell lennie, ha azt állítjuk, hogy valami beteljesedik. Ha egy vagy kettő hasonlít, de háromnak köze sincs az egészhez, akkor nem hajlítgathatjuk leleményesen a valóságot addig, amíg az olyan nem lesz, aminek látni akarjuk. Márpedig az egyház tele van olyan értelmezésekkel, amelyeknek nincs túl sok közük ahhoz a szöveghez, amelyre hivatkoznak. Sok „igehirdetés” sem más, mind szabad asszociációs játék. A prédikátor olvasott valamit (szerencsésebb esetben egy igét, szerencsétlenebb esetben egy hírt az újságban) és arról eszébe jutott valami. Majd azt a valamit úgy adja elő, mintha az igét hirdetné. Pedig nem. Minden prédikátornak joga van szabadon ötletelni, ez nem baj. De tisztában kell lennie azzal, hogy az nem igehirdetés. És a hallgatónak is tudnia kell, hogy ez most igemagyarázat vagy a prédikátor véleménye. Az előbbit is meg kell vizsgálnia, az utóbbit pedig bátran el is vetheti és lehet neki sajátja.

A karizmatikus gyülekezeteket elárasztották (nem csak ezen a területen) az olyan magyarázatok, melyeknek nincs túl sok közük az Írás helyes „hasogatásához”. Mi híresen rosszak vagyunk szövegértésből, ez pedig nagy baj, ha az Igét akarjuk fejtegetni. Ha ezeknek az újság- és bulvár-exegétáknak igazuk lenne, akkor jogosan mondhatnák az emberek, hogy az Írásokból mindent igazolni lehet, meg annak az ellenkezőjét is. Csakhogy az Ige hirdetése és a tanítás komoly és tiszteletre méltó tudományok, melyek nem azonosak azzal, hogy az egyes nagykenetű karizmaták ma éppen mit éreznek igaznak. A Szent Szellemmel keresztelt gyülekezetekben ugyanis az emberek hamar felfedezik a belső világukat, és azt hiszik, hogy minden, amit éreznek és gondolnak, az csakis a Szent Szellemtől lehet. Pedig ez nem így van. Sok gyülekeztet csak egomániás emberek irányítanak, akiknek a saját magukba és a küldetésükbe vetett hitük nagy, ehhez csűrik csavarják az igéket, nem a Mestert követik, hanem a saját útjaikon akarnak járni, és ehhez Jézus és a Szentlélek csak ürügy.

Belső világunk egy érdekes és fontos dolog, de ha ránézünk arra a zűrzavarra, amit csak ez a csillagosdi kiváltott (és akkor még nem beszéltem a kenetesdiről, a démonosdiról, átkosdiról, aranyporosdiról, nevetve fetrengősdiről és hasonlókról), nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy lássuk: az erősen szubjektív megérzéseken kívül, más támpontokra is szükségünk van, ha nem akarunk kergemarha kórt kapni. A babonás hiszékenységek egész armadája uralja most szeretett karizmatikus világunkat, és ez érthetően nem túl vonzó az emberek számára.

Bevallom, kicsit unom, amikor szájkosarat akarnak rám tenni, ha ez ügyben határozottabban megnyilatkozom, de hívők volnánk, de nem hiszékenyek. A mi karizmatikus babonáink semmivel sem „szentebbek”, a pápista babonáknál. És a mi zsebpápáink viselkedése semmivel sem kevésbé antikrisztusibb, mint a nagyoké. Pál nálam százszor keményebben fogalmaz, amikor nemes egyszerűséggel istentelenségnek és rákfekélynek nevezi az Igét össze-vissza magyarázgató hívőket, akik hamis prófétálgatásaikkal nem építik, hanem feldúlják mások hitét (2Tim2,15). Ha pedig valaki már többször ráfázott, kiderült, hogy a „jelei”, megérzései csak vaklármák, az tanúsítson önkritikát és főleg önmérsékletet, és evezzen végre más vizekre, keressen magának olyan szolgálatot, ami kevésbé káros.

A bejegyzés trackback címe:

https://gorbiczt.blog.hu/api/trackback/id/tr5612409349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.