Ma ült utoljára össze a parlament, így most már biztosra vehető, hogy nem teljesíti az Alkotmánybíróság által rászabott határidőt, hogy újra alkossa az egyházi törvény megsemmisített illetve kifogásolt paragrafusait, melyek miatt 5 éve diszkriminál az állam olyan vallási közösségeket, melyek jogszerűen működtek a múltban és ma is. Ezek közül 72-t érint az AB első döntése, 14-et az emberi jogi bíróságé. Hiába hát a 3 alkotmánybírósági határozat, se az állam, se a törvényhozás nem teljesíti a kötelességét.

A legutóbbi nekirugaszkodás (2015) új alapokra helyezte volna a vallási közösségek elismertetését, de az elakadt Erdő Péter kifogásain, miszerint német kollégáitól tudta meg, hogy új koncepció készült, és mi az, hogy őket nem vonták be, és egyébként is alig száradt meg a tinta az előzőn, máris megint újraszabályoznának mindent – micsoda dolog ez?! Az, hogy a törvény lényegi paragrafusait bírósági határozatok nyilvánították törvénytelennek, mert magyar állampolgárok tízezreit diszkriminálja, és ezzel hátrányos helyzetbe hozza vallásuk gyakorlásában, a prímás urat hidegen hagyta. Az új koncepciót jegyző Trócsányi igazságügy miniszter úr sértődötten reagált ugyan, de az egyházi törvény átalakítását leállították. Az állóvizet egy idei újabb AB határozat kavarta fel, amiben az ez év végi határidő is szerepel – mindhiába. Hogy miért kell az egyházi törvényt új alapokra helyezni, maga Trócsányi úr írta le:

 „A jelenleg hatályos egyházügyi törvényt sok támadás érte. Az Alkotmánybíróság több alkalommal is kritikát fogalmazott meg a jogszabályról, megsemmisítve a törvény egyes rendelkezéseit, illetve jogszabály-módosításra, az Alaptörvény-ellenes állapot megszüntetésére szólítva fel az Országgyűlést és a Kormányt. A nemzetközi kritikák közül kiemelést érdemelnek a VB által adott vélemények, illetve a strasbourgi EJEB által hozott, Magyarországot elmarasztaló ítélet.”

A jelenlegi szabályozás fő problémáit pedig így foglalta össze:

„Az Alkotmánybíróság elsősorban az Országgyűlésnek az egyházak állami elismerésében betöltött szerepe, valamint a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog sérelme miatt semmisítette meg a törvény egyes rendelkezéseit. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az egyházak egyenjogúságának sérelme, az Országgyűlés egyházak elismerésében meglévő hatásköre, valamint a korábban megszerzett egyházi státus és az ehhez kapcsolódó privilégiumok megvonásában rejlő jogsérelem miatt ugyancsak elmarasztalta a szabályozást. Az Alkotmánybíróság két legutóbbi határozatában újfent kifogásolta a hatályos szabályozást…”

Ezek alapvető, koncepcionális kifogások, nem holmi csip-csup szabályozási pongyolaságok. Az igazságügyi minisztérium irata (amely itt olvasható: http://www.kormany.hu/download/8/07/70000/Egyh%C3%A1z%C3%BCgyi%20t%C3%B6rv%C3%A9ny%20m%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s_koncepci%C3%B3j_normasz%C3%B6veggel_0918.pdf ) az új koncepció célját az alábbiak szerint adta meg:

„A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek bejegyzése során a módosítást követően – az állami semlegesség biztosítása érdekében – nem az egyházak „elismerésére”, hanem nyilvántartásba vételükre kerülne sor, egységesen bírósági eljárásban, a törvényben meghatározott tárgyilagos és ésszerű feltételek alapján, transzparencia (pl. indokolás) és rendes bírói jogorvoslat mellett. A hatálybalépéskor ex lege vélelmek állnának be, amelyek biztosítanák, hogy a vallási közösségek státuszuk szempontjából ne kerüljenek az eddiginél kedvezőtlenebb helyzetbe, másrészt azon, továbbra is vallási tevékenységet végző közösségek egyházi státusa megnyugtató módon rendezésre kerüljön, amelyeket a 2012. január 1-jén hatályba lépett törvényi szabályozás AB, illetve EJEB által jogsértőnek talált rendelkezései hátrányosan érintettek.”

Hát ez maradt el, kötelező határidő ide vagy oda, így továbbra is fennáll a jogsértő állapot. Ez kb. egy tucat neoprotestáns keresztény egyházat is érint így vagy úgy, ami különösen annak fényében furcsa, hogy keresztényüldözés-ellenes államtitkárság is létezik, amivel nem is volna különösebb baj, ha a saját házunk táján rend lenne. De nincs. Így az a sajátos helyzet állt elő, hogy egy hazánkban ideiglenesen tartózkodó buddhistának, mormonnak, átutazó muzulmánnak stb. - a vallása gyakorlása területén - több joga van, mint egy „mezei”, itthon adózó magyar állampolgárnak (mint mondjuk nekem). Ettől persze nem leszek kedélybeteg, de igazságtalan és törvénytelen is. A fentiekből az is kiderül, hogy a kormány ezzel tisztában van, azt is tudja, mi a baj és hogyan kellene orvosolni. Ezzel együtt nem tesz eleget a kötelezettségeinek. Már öt éve és most kezdődik a hatodik.

A Velencei Bizottság (VB) ajánlásai is fontosak a kormánynak, ha például  – a valóban botrányos – ukrán nyelvtörvényről van szó. Lám, milyen taszító is tud lenni a bigott nacionalizmus, ha mások csinálják. (A Velencei Bizottság az Európa Tanács – nincs köze az unióhoz - mellett működő alkotmányjogászokból álló testület, a törvényeket vizsgálja, abból a szempontból, hogy mennyire szolgálják az Európai Emberi Jogi Egyezményben lefektetett alapelveket.) És milyen jól jönnek azok az emberi jogok, ha a mi lábunkra lép rá egy idióta jogszabály vagy egy trampli állam. (Az ukránok is „csak” azt akarják, hogy mindenki beszélje a többség nyelvét… Hogy közben átgázol a porcelánbolton, kevéssé zavarja.) A VB a magyar kormány kérésére (!), megvizsgálta az egyházi törvényt és könnyűnek találta, ugyanazokat kifogásolva, mint az Alkotmánybíróság. Nevezetesen: vallási szervezet létrehozása nem lehet az éppen uralkodó politikai elit kegye, ahogyan az állam sem válogathat a neki kedves és nem kedves felekezetek között. Ha támogatásokat ad, annak átláthatónak, normatívnak kell lennie. Az állam nem adhat többletjogokat és kedvezményeket egyeseknek kénye-kedve szerint, míg másoktól megtagadja az alapvető alkotmányos jogaik gyakorlását is. A jelenlegi szabályozásban ez a fő probléma, az állam a státusz megszerzéséhez köt egy sor (pénzügyi és egyéb) kedvezményt, a helyett, hogy a vallási szervezet alakítását egyszerűvé tenné (hadd döntsék már el a hívők, hogy akarnak szervezkedni vagy nem) és az állami támogatásokat kötné értelmes, normatív és teljesíthető szabályokhoz. (Kinek, mikor és milyen feltételek teljesülés esetén jár pénz az iskolájához, vehet igénybe adókedvezményt vagy hozhat be a segélyszervezetének autót adómentesen, stb.)

Az állam elve elvetette azt, hogy normatív alapon rendezze a kérdést, arra hivatkozva, hogy túl sok a bizniszegyház. Ez abban az értelemben volt igaz, hogy öregotthonok, hajléktalanszállók alakultak „egyházzá” a többletfinanszírozás reményében és voltak élelmes emberek, aki rárepültek az egyházi egyszázalékra is (az otthonszülés vagy egy állatotthon „egyháziasításával”). Ezt a problémát az új törvény egyetlen paragrafusa is orvosolta, amikor kimondta, hogy vallási szervezetet elsődlegesen vallási tevékenység folytatására lehet létrehozni (az öregotthon vagy az állatmenhely elsődleges tevékenysége nyílván nem az.) De ezt még a sokat és oktalanul szidott előző törvény alapján is rendezni lehetett volna, az ügyészségnek ugyanis joga volt eljárást indítani azok ellen, akik visszaéltek a státusszal. Ehhez azonban dolgozni kellett volna, felderíteni, megtalálni és rábizonyítani a tettesekre a visszaélést. De a kormány kollektíve bűnösnek nyilvánított mindenkit, majd menlevelet adott azoknak, akiknek akart. (A kormányzat kimondatlan célja, hogy a történelmi egyházak kezében összpontosuljon az elit-oktatás.) Akire az Orbán-Semjén duó nem nyújtotta ki a pálcáját, maradt a büntetőpadon.

Így volt ezzel Pilátus is, aki az ártatlan Jézust (öt alkalommal maga mondta róla, hogy nincs bűne) két lator közé feszíttette. Bűnös vagy ártatlan, neki egyre ment. Jézus csak afféle „járulékos veszteség” volt a birodalom és a hatalom oltárán.

Hát így vagyunk most mi is, a latrokkal egy ítélet alatt. Akitől csak kérdeztük, mind azt mondta, hogy az állam nem vádol bennünket visszaéléssel és nem kifogásol semmit a tevékenységünkben. (Mit is kifogásolhatna?) Mégis azokkal állít egy sorba, akiket büntetni akar. Még szerencse, hogy a sorsunk nem a birodalmak és a helytartók kezében van.