Görbicz Tamás

A felebaráti szeretetről 2

2018. január 02. - gorbiczgy

Tekintettel arra, hogy keresztény testvéreim is súlyosan tévednek a felebaráti szeretet mibenlétéről, szükségesnek láttam újra elővenni a témát. Már elöljáróban szeretném leszögezni, hogy ha bárki azt gondolja, hogy a nacionalista-vallásos „önszeretet” fellángolása a felebarát nagyobb szeretetéhez vezetne, vizsgálja meg az emberiség történelmének tapasztalatait, és azt fogja találni, hogy az effajta „önszeretet” nem a felebarát megsegítésének, hanem legyilkolásának előszobája. Messzire sem kell menni az időben. A németek egy kicsit jobban kezdték el szeretni önmagukat, csak „életteret” szerettek volna maguknak és érvényt szerezni felsőbbrendűség tudatuknak. Két világháború lett az eredménye. Ha valaki azt gondolja, hogy a szír, afgán, iraki, vagy általában az arab, muzulmán vagy Észak-afrikai emberek megvetése, megbélyegzése és démonizálása (nőmolesztáló, terrorista, integrálhatatlan) csupán önmagunk nagyobb szeretetének a megnyilvánulása, tudja meg, hogy rasszista előítéletek fertőzték meg a gondolatait. Ez nem a felebaráti szeretet, hanem annak ellenkezője. Jakab (2. fejezet) világosan bűnnek mondja a személyválogatást (a vagyoni vagy faji alapú előítéletet):

„Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: „Te ülj ide kényelmesen”, a szegényhez pedig így szóltok: „Te állj oda”, vagy „Ülj le ide a zsámolyomhoz”, nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? (…)

8Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”, helyesen cselekedtek. 9De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. (…)

13Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.”

Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy a magyar bevándorláspolitika igen személyválogató. A pénzes muzulmán, jó muzulmán, letelepedhet, üzletelhet, mint Gaith Pharaón, akit egyébként pénzmosásért és a terrorizmus támogatásáért köröztek az amerikai hatóságok. A szegények iszlám hite utálatos, de a gazdagokéról, más a vélemény. (2015.06.05. ATV híradás, hogy kormányközeli médiát idézzek, két hónappal a menekültválság kitörése előtt, sajtótájékoztató Al Sziszi egyiptomi elnök magyarországi látogatásakor, Orbán Viktor szavai:)

„Kulturális diverzitásban hiszünk, amit tiszteletben kell tartani. (…) Tisztelettel beszélünk az iszlám kultúráról is” – fogalmazott a miniszterelnök, aki beszédében többször is hangsúlyozta tiszteli az egyiptomi kultúrát és vallást.

Orbán az iszlámmal kapcsolatosan azt is elmondta, sokan ellenségnek tartják az iszlámot, és félnek tőle. Hozzátette: „Magyarország az emberiség nagy szellemi alkotásának tekinti az iszlámot.”

 A miniszterelnök úr – saját szavai szerint - ekkor még azon is gondolkodott, hogy az itt tanuló fizetős muzulmán diákoknak nincs hol gyakorolniuk a vallásukat, ezért építeni kellene egy mecsetet (a hazai iszlám közösség vezetője úgy tudta, hogy a török állam pénzén, az Örs vezér tere közelében egy kőbányai telken).

De térjünk vissza a felabaráti szeretethez. Abban nagy egyetértés van, hogy a Törvényt (és a prófétákat) össze lehet foglalni a Tízparancsolatban, a Tízparancsolatot pedig abban a kettőben, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet…” és „Szeresd felebarátodat…”. A Tízparancsolat kőtábláit már eltérően osztják fel a felekezetek, de a második öt parancsolatot mindenki a „felebarát szeretetéhez” tartozónak tekinti, és jó okkal. Tehát hogyan szeressük a felebarátunkat? Ne öld meg, ne rombold szét a családját, ne vedd el a vagyonát, ne rágalmazd. Nem kívánja a parancsolat, hogy add át neki az életedet, a családodat, vagyonodat. Csak azt, hogy ha ezeket a magad számára fontosnak tartod, akkor ismerd el, hogy embertársadnak is fontos. Ha tehát az élete (egészsége), családja, vagyona veszélybe kerül, segíts neki. Vagy legalább ne rágalmazd, ne terjessz róla hazug és álhíreket, ne szidalmazd. Ez az emberek közötti szolidaritás és minden normálisan működő állam jogrendjének alapja.

A tizedik parancsolat pedig arra mutat rá, hogy ezeknek a parancsoknak a megszegése először az ember belsejében (szívében és elméjében) kezdődik a felebarát ellenes indulatokkal, melyeket összegzően „kívánságnak” hív a Szentírás, bár származhatnak irigységből éppen úgy, mint félelemből vagy gyűlöletből. A gyilkos ideológiák mindig előbb az emberek lelkiismeretét és gondolatait fertőzik meg, ezért figyelmeztetett Jézus arra, hogy aki ugyan fizikailag nem öl, de szívében ok nélküli gyűlöletet táplál, az már gyilkosnak tekinthető, és bár „betartja” a törvény betűjét, mégsem „tölti be” a Törvényt (megsérti annak szellemét. Mt5) Valamint nem az teszi az embert (rituálisan) tisztátalanná, ami a száján bemegy (az étel), hanem ami a száján kijön (a beszéd), ami a másiknak nem a gyomrába, hanem a „szívébe” jut és ott mérgez (Mt15). Egy hívő BV parancsnok mondta egyszer az elítéltek között szerzett tapasztalatai alapján: „ember nem öl embert, ezért kell előbb az áldozatát szidalmazással megfosztania ember mivoltától.” Az embergyilkos ideológiák is pontosan ezt teszik, ezek ellen született a „szeresd felebarátodat” parancs.

A tízparancsolat első kifejtése közvetlenül a Sínai kinyilatkoztatás után olvasható (2Mózes21-22 fejezetek), a leghíresebb (ahol a parancs szó szerint is megtalálható) a 3Mózes 19. fejezete. Ebben többek között ezt olvassuk:

13A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. 14Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.

15Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. 16Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.

17Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. 18Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr. (3M19)

Jézus az „Isten szeretetét” kiterjesztette az Istentől újjászületett testvérre, ahogyan János kifejti (1Jn4,20-21):

„Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”

A Hegyibeszédben és az irgalmas szamaritánus történetében pedig a „felebarát szeretetét” minden emberre és azon belül még azokra is, akik ellenségesek velünk. (Valójában a Törvény is ezt tanította, így Jézus nem kiterjesztette ezt, csak visszaadta a helyes értelmezést.) Ezt pedig azért tette, mert a vének csak a másik izraelitára akarták leszűkíteni az értelmét, a farizeusok pedig még ennél is szűkebben, csak a másik farizeusra értették. Mai követőik pedig azon az alapon akarják önzésüket igazolni, hogy önmaguk szeretete majd a felebarát nagyobb szeretetéhez vezet.

Ha valakinek egészséges életösztöne van, nem fordul a saját élete, családja, vagyona, személyi integritása ellen, az már alkalmas arra, hogy ennyit a felebarátjának is megengedjen. Aki pedig önpusztító, az orvosi eset, az rászorulója a felebaráti szeretetnek. Ahogyan nem a vérében fekvő ember segített a szamaritánuson, és nem is várták el tőle, hogy jajgatás helyett himnuszokat énekeljen, vagy betartsa a rituális tisztaság vallási parancsait.
Az pedig, hogy az ember hite legyen egészséges, emberként és hívőként ismerje az értékeit, egy egészen más lapra tartozik, és nem a felebaráti szeretetről szól. Ha ezen az alapon közelítjük meg a parancsot, akkor a legapróbb személyiségzavar is feljogosít bárkit arra, hogy megölje, kirabolja felebarátját, mondván, még nem szereti magát eléggé vagy helyesen.
A jövevényeknek pedig ugyanúgy be kell tartaniuk (legalább) a felebaráti szeretet parancsait. Ha nem teszik, ugyanúgy kell eljárni velük szemben, mint az ország polgáraival szemben. Nem jobban és nem rosszabbul. De azt nem lehet, hogy előre mindenkit rosszindulatúnak, alkalmatlannak, bűnözőnek kiáltunk ki, mert félünk, vagy nem akarunk a problémával, amit okoznak, foglalkozni. Az nem illik sem a jogállamhoz, pláne nem Krisztus követőihez.

Hogy mi a nagyobb veszély Magyarországon, a kivándorlás (több százezer ember) vagy a bevándorlás (néhány ezer ember), a karácsonyi szokások kihalása vagy a hazug propaganda, az alaptalan félelemkeltés, ami ki akarja ölni belőlünk a szolidaritást az embertársaink iránt - mindenki eldöntheti magának.

A bejegyzés trackback címe:

https://gorbiczt.blog.hu/api/trackback/id/tr8613543279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.