Görbicz Tamás

Görbicz Tamás

Erős emberek

2018. május 05. - gorbiczgy

Kísértetként járja be a világsajtót a Times magazin címlapja, melyen négy államférfivel illusztrálja a neves újság azt a cikkét, amely az „erős emberek” felemelkedéséről szól. A címlapot a magyar sajtó is átvette mivel országunk miniszterelnöke, Putyin (orosz), Erdogán (török) és Duterte (Fülöp-szigeteki) elnök társaságában mosolyog (vicsorog?) ránk.

A csoportképből azonban sokan hiányoznak még. A szaudi királyi ház erős embere, Salman herceg, aki nemrég a sivatagi királyságban soha nem látott hatalmi koncentrációt hajtott végre. A kínai kommunista párt (lényegében) örökös elnökévé választott Hszi Csin-ping, aki az amúgy is erősen centralizált országban még erősebben központosítja a hatalmat. Az iráni fő ajatollah, Ali Hámenei, aki a pápához hasonló misztikus hatalomra hivatkozva irányítja a perzsa államot. Narendra Modi, India nacionalista (misztikus) hindu pártja által delegált miniszterelnöke, akinek ténykedése alatt muzulmánok és keresztények egyaránt szenvedő alanyai az „Indiai, az indiaiaké” nacionalista buzgóságnak. (A nacionalizmus szerint ugyanis, az indiai állam polgárai között vannak igaziak és nem igaziak, az igazi indiai ugyanis hindu.) Nem is szólva a Dél-Amerikában elburjánzott marxista diktátorokról Kubától, Perun át az éppen államcsődbe ment Venezueláig. Az Afrikában uralkodó egykori „felszabadítókból” lett félhülye elnyomókról nem is szólva. És ebbe az illusztris társaságba tart Trump elnök úr is, csak még nem engedi a fékek és egyensúlyok rendszere, ami az amerikai demokrácia intézményi garanciáit jelenti a hatalommal való visszaéléssel szemben. De rajta nem múlna, biztosan szívesen kormányozna statáriális eljárásban.

harom_kiralyok.jpg

A kérdés, amit az újság is feszeget, hogy világtendencia lett a hatalom koncentrációja, sőt nyilvánvalóan hazug, sokszor rovott múltú, de minden esetre a hatalommal gátlástalanul visszaélő emberek hatalomba emelése. A felsorolásból is látszik, hogy a jelenség nem lokális, hanem világméretű. Az okok pedig – szerintem – két (egymással összefüggő) dologra vezethetők vissza. Az egyik a globalizációra adott válasz, a másik a lokális és a nemzetközi hatalmi szintér újrafelosztása. Új alfahím-jelöltek jelentek meg a régiek territóriumán.

Az alapvető ok a globalizáció okozta hatalmas és világméretű változások sorozata, melyekkel a társadalmak nem nagyon tudnak lépést tartani. Az egyes országok különböző mértékben hibáztatják ezért Amerikát és szövetségeseit, hiszen a globalizáció a legerősebb szereplő pénzügyi, gazdasági, politikai és - mindenek előtt - kulturális befolyását viszi el az „erőtlenebbekhez”. A muzulmánok egyenesen a „nagy sátánnak” hívják, amely keresztes hadjáratot vív ellenük, hogy szétrombolja kultúrájukat olyan szörnyűségekkel, mint a nők egyenjogúsága és a szexuális szabadosság (pl. az öltözködésben vagy a homoszexuálisok jogai). Az összeesküvés szerintük arról szól, hogy aláássák a muzulmán országokat, életforma váltásra kényszerítsék, és újra gyarmatosítsák őket, mint régen. Ez az ideológia különböző formákban jelenik meg, de nagy hatékonysággal táplálja a muzulmán militáns szervezeteket és azok népszerűségét.  Mindeközben Amerikában a fehér, protestáns kultúra hegemóniájának elvesztése és a gazdasági stagnálás miatt tömegek érzik úgy, hogy ugyanennek a globalizációnak a vesztesei, csak fordítva. Amerika mindenkinek csak ad, miközben mások rútul kihasználják, élősködnek rajta, sőt rátörnek, hogy életmódváltásra kényszerítsék és ennek belső támogatói is vannak: az Obamához és Clinton asszonyhoz hasonló alakok, és a PC meg az ultraliberalizmus hirdetői. A látszólag szembenálló felek azonban nagyon is közös tőről táplálkoznak, valamilyen választ akarnak adni az őket radikálisan érintő változásokra.

Az első ipari forradalmak (gőzgép) hatalmas ipari munkásságot hoztak létre, akik a kapitalista „táplálkozási lánc” legalján tengődve, szörnyű körülmények között termelték meg azokat a javakat, melyeket mások hallatlan gazdagságukban élveztek. Ellenreakcióként  jöttek létre a különböző szocialisztikus (baloldali) mozgalmak, melyek az állam erősebb szerepvállalására építve követeltek újraelosztást, és jogokat harcoltak ki a munkásoknak (szavazati jog, munkaidő csökkentés, sztrájkjog stb.). A második ipari forradalommal (robbanó motor) még nagyobb környezetszennyezés jött létre, (mint napjaink Kínájában) és megszülte ellenreakcióként a „zöld” mozgalmakat. Az ipari forradalom mostani „információs” szakasza pedig a globalizáció hajtóereje, ennek ellenmozgalma csak most van készülőben. Sajátos módon még nem a számítógépes, okos telefonos internetes világcégek az ellenhatás célpontjai. Nem a Google, Apple, Facebook a fő ellenség, az ultraliberális métely terjesztője, hanem valami titokzatos háttérhatalom, a tudjukkik. Míg a „hanyatló Nyugaton” ott keresik a probléma forrását, ahol van: a tech-cégek szabályozatlanságában, ellenőrizetlenségében, az adatok illegális adás-vételében, az adózás alóli kibújásában, addig a „keresztény” Keleten megpróbáljuk az idő kerekét visszaforgatva, a nemzet államok hajnalán divatos etnikai alapú nacionalizmust bevetni a változásokkal szemben. Ehhez persze hamis összeesküvés elméleteket kell gyártani arról, hogy a tudjukkik etnikai keveredést akarnak létrehozni, hogy a nemétől és nemzeti identitásától megfosztott, színtelen, szagtalan tömegeket azután kedvükre kizsákmányolhassák. Hogy ebből egy hang sem igaz, nem zavar, sulykolni kell, és aki hinni akar, hinni fog. Márpedig az emberek hinni akarják, hogy visszaszerezhetik a maguk számára az irányítást egy világ felett, ami egyre kevésbé érthető. 

A globalizációban éppen az az ijesztő, hogy már senki sem tudja, hogy minek, mi lesz a következménye. Hadd hozzam példának az arab tavaszt. A Szovjetunió bukása után, az egykori gyarmati népek nyakán maradt kis diktátorok egészen jól ellavíroztak addig, amíg az európai zöld mozgalmak ki nem találták, hogy a klíma érdekében etanolt kell tankolni egyre nagyobb mértékben. A forradalmian progresszívnak tűnő ötlet eredménye az lett, hogy néhány év után az ENSZ illetékes bizottságai könyörögtek, hogy állítsák le a programot, mert elszívja a piacról a szegény országok számára alapvető terményeket, mint például a kukorica. Az arab diktatúrákat végül az élelmiszerek drágulása döntötte be, amit már nem viselt el a társadalom. Nem azt mondom, hogy a zöldek tehetnek a forradalmakról. Ezek szörnyű és tolvaj diktatúrák voltak, melyek mindig is csak látszólag stabilak, valójában nagyon is törékenynek, mint Dániel próféta agyaglábakon álló óriása. Csak azt szeretném ezzel a történettel illusztrálni, hogy senki sem tudta felmérni, hogy az amúgy jó szándékú környezetvédők ötletének milyen globális következményei lesznek. Nem azt mondom, hogy a zöldek miatt törtek ki a polgárháborúk, és indultak meg a menekültek, csak azt, hogy ha a zöldek tudták volna, hogy mit indítanak el, ki sem ejtik a szájukon azt a szót, hogy „etanol”. De éppen ez az idegesítő globalizálódó világunkban, hogy nem igazán tudjuk, hogy ha meghúzunk egy madzagot ebben a gombolyagban, mi fog történni a másik végén. Ezért szeretjük elhinni a hatalmat akaró demagógoknak, hogy ők tudják a diagnózist és ismerik rá a gyógymódot is. Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól.

És ebből fakad a másik ok, ami miatt az „erős emberek” egyre népszerűbbek világszerte. Sokan érzik, hogy a régi világrend felbomlása, a szerepek újraosztásáról is szól majd. Új szereplők követelnek maguknak helyet a világ feletti hatalom asztalánál, a régiek pedig igyekszenek erőt gyűjteni, hogy visszaverjék a támadásokat, vagy minimalizálják a veszteséget. Az erődemonstrációhoz pedig erő, vagy annak látszata kell. Ez a feladat sokkal inkább kíván hadvezért, mint valami demokratikus, a szavazatoktól függő, az érdekcsoportok között egyensúlyozó hivatalnokot. Parancsot teljesítő, fegyelmezett seregre van szükség, és nem okoskodó, meg az emberi jogokkal akadékoskodó, nyálas piperkőcökre. Ezért azok az önjelölt „cézárok”, akik azt hiszik magukról, hogy van víziójuk a jövő új világáról, most fegyelmezett, militáns rendbe akarják szervezni az államukat. Nekik nem polgárok kellenek, hanem alattvalók. Ezért koncentrálják a hatalmat a saját kezükben, ezért fegyverkeznek, ezért dübörög a propaganda a nemzeti érdekről. Ezért akarják a perifériára szorítani azokat a hangokat, amelyek továbbra is ragaszkodnának ahhoz, hogy a hatalom felett legyen civil ellenőrzés, akik nem akarnak belenyugodni abba, hogy alattvalóvá tegyék őket valami „nagy vízió” érdekében. Ezért kell őket megbélyegezni terroristának, puccsistának, idegen ügynöknek, a nemzet ellenségének, vallásellenesnek, noha nem tesznek semmi törvénytelent, csak nem akarnak alattvalók lenni, hanem szabad (liberális!) polgárok akarnak maradni.

Az alfahímek és az új jelöltek egyelőre csak üvöltenek, a sörényüket rázzák, mellüket döngetik, megpróbálják elijeszteni, megfélemlíteni a másikat, de nagyon közel vagyunk hozzá, hogy a hideg háborúból, valódi háború legyen. 1990 előtt megúsztuk, most úgy tűnik, nem tudjuk megúszni.

A háború kitörése pedig ezúttal a Közel-Keleten a legvalószínűbb, ahol soha nem látott mértékű fegyverkezés folyik, és olyan sok az irracionalitás, a felgyülemlett harag és keserűség, amit a hagyományos diplomáciával nem lehet orvosolni, csak fegyverekkel.

„Nép nép ellen, királyság királyság ellen” – ahogyan Jézus Jeremiást idézi. Majd azt mondja: „ezeknek meg kell lenniük, de ti (hívők) ne féljetek.”  Pedig nehéz most nem félni, mégis ez a lecke.

S ha már az újságírók is erős embereknek titulálják az újkori önjelölt cézárokat, emlékezzünk meg Ésaiás prófétáról, akinek az Örökkévaló ezt mondta (49,24-25):

„El tudod-e venni a zsákmányt a harcostól, elszökhetnek-e az erős ember foglyai? 

Igen! – ezt mondja az ÚR. A harcostól is el lehet venni a foglyokat, és az erős embertől is elszökhet a zsákmány.”

 

Jézus pedig éppen ezt a szakaszt idézte azoknak, akik őt azzal vádolták, hogy Baálzebullal cimborál (Luk11,21-22). Akinek van füle a hallásra, hallja.

A bejegyzés trackback címe:

https://gorbiczt.blog.hu/api/trackback/id/tr6713891358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása