Görbicz Tamás

Görbicz Tamás

Előszó: A hitetés és az Antikrisztus

2018. június 19. - gorbiczgy

A következő napokban útjára indítok egy sorozatot, ami 13 olyan hazugságot leplez le, amely megfertőzte a magyar keresztények elméjét és lelkét, kiszolgáltatva őket az Antikrisztus szellemének.

 letoltes.jpeg

Az emberi történelem jelenlegi korszakának a végkifejlete a Biblia és Jézus tanítása szerint az ámítás és a hitetetés világába torkollik majd, melynek egyetlen célja, hogy néhány gonosz ember magához ragadhassa a világi hatalmat. Közülük kerül majd ki az a valaki, akit a „veszedelem fiának”, vagy közismertebben az Antikrisztusnak hívnak a Szentírás próféciái. Az ő „nevének száma” lesz az a bizonyos „666”. Az ő politikai birodalmát hívják az Írások a „vörös” (értsd: vérszínű, véres) „fenevadnak” (ragadozónak), amely a „mélységből” (a bukott angyalok és démonok helye) jön fel és a „veszedelemre” (kárhozatra, örök büntetésre) megy. Az ő személyi kultusza jegyében épült különleges bálványt hívják a „pusztítót utálatosságnak”, amely egy napon a végső romlás világos jeleként ott díszeleg majd a jeruzsálemi Templom-hegy szegélyén. Maga Jézus hivatkozott erre és idézte Dániel prófétát:

Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg!  (Mt24,15, és Mk13,14, Dániel:9,27)

Mindez a pogány birodalmak korának végkifejlete, amikor a történelmet a mélypontjára löki az az elképzelés, hogy az ember a saját erejéből képes Istenhez felnőni. Ami a Bábel tornyával kezdődött el, az Babilonnal ér véget. Az ember ősellenségének és gyilkosának, sátánnak mindezzel az a célja, hogy bemutassa az ember romlottságát és menthetetlenségét, bizonyítsa, hogy már az ember megteremtése is óriási hiba volt.

A pogány birodalmak kora az izraelita teokrácia bukásával kezdődött (a teokrácia egy földön megvalósuló Isten-királyság), Jójákim jeruzsálemi király uralkodásának negyedik évében két szimbolikus aktussal. Az egyik, hogy ez a király Jeremiás próféta figyelmeztető szavait a tűzre vetette (Jeremiás 36). Eközben a pogány világbirodalmak megalapítója, Nabukodonozor, legyőzte az egyiptomi seregeket Kárkemis mellett, ami közvetlen előzménye az első babiloni világbirodalom létrejöttének (Jeremiás 46). Nabukodonozor, az „arany fej” (Dániel 2,38) új birodalma pedig bekebelezte a jeruzsálemi királyságot, véget vetett a zsidó teokráciának, fogságba vitte a szent népet „hetven” évre. Azóta a pogány birodalmak uralják az emberiség történelmét, és a zsidó teokrácia csak azután jön újra létre, miután a pogány birodalmak elnyerték végső formájukat, és méltó büntetésüket. (Erről szól a Jelenések könyve.) A negyedik, a „vas” birodalom idején bocsátotta ki Isten a fiát és örökösét emberként és halandó emberi testben, hogy egy új szövetséget kössön Izrael házával (Jeremiás 31,31), és minden nemzet fiával, aki hisz Jézus Krisztus Evangéliumában. Ez utóbbi igazság volt Pál apostol legfontosabb küldetése, aki a „pogányok apostolaként” fejtette ki azt a „titkot”, hogy ennek az új szövetségnek minden ember a részese lehet, aki hisz a szövetség követében (apostolában), megalapítójában, közbenjárójában és főpapjában, a názáreti Jézusban. És az egyszeri és tökéletes áldozat erejében, amit Ő - Isten Bárányaként - saját teste és vére (lelke) feláldozásával hozott azért, hogy ezt a szövetséget és annak részeseit egyszer és mindenkorra megszentelje.

Az új szövetség egy új szent népet hozott létre, amit „egyháznak” ismerünk, és amely nem ebből a világból való, tagnévsorát egyedül Isten ismeri pontosan és nem azonos egyetlen földi szervezettel, felekezettel sem. Láthatatlan határai a felekezeteken belül és azok között húzódnak. Nem az egyház üdvözít, hanem az egyház az üdvözült szentek közössége. Üdvözülni csakis egyénileg lehet, ahogyan az örök ítéletkor is mindenki magért felel. Aki viszont a Jézusba, mint a Krisztusba vetett hite által elnyerte az üdvösséget, ennek a láthatatlan egyháznak (Krisztus „testének”) automatikusan a részévé válik, nem kell ehhez senkinek a külön engedélye. Amikor Péter látta, hogy egy pogány római századosra és barátaira is kiárasztotta Isten az új szövetség ígéretét és pecsétjét, a Szent Szellemet, azt kérdezte: „Kicsoda volnék én, hogy Istennek megtilthassak bármit?” (ApCsel 11,17).

És mégis.

Az egyháztörténelemben újra és újra jöttek emberek, felekezetek, akik ki akarták sajátítani Isten munkáját, és úgy gondolták, hogy az ő engedélyük IS szükséges ahhoz, hogy az emberek elnyerjék az üdvösséget. Azt hirdették, hogy az valami földi szervezetnek és emberi gyülekezeteknek a jóváhagyásától IS függ. Ezek az emberek pedig nem egyszer éppen arra a Péterre hivatkozva gyakoroltak ilyen illegális hatalmat, aki jól tudta, hogy Isten a legfőbb szuverén, és nem az egyház. Hogy Jézus Krisztus valóban feltámadt a halálból és az egyház fejeként élő és működő ember, akinek nincs szüksége se társ-megváltókra, se társ-felkentekre, se földi helytartókra. Éppen ellenkezőleg. Akik nem hiszik, hogy Jézus él és cselekszik, csakis olyan intézményeket, dogmákat és hitgyakorlatot hozhatnak létre – akár a legjobb szándék ellenére is -, ami helyettesíteni akarja, vagy éppen kiszorítja Jézusnak ezt a személyes közreműködését a hívő és nem hívő emberek életében. Ezek lesznek azután az antikrisztusi irányzatok, melyek nem építik, hanem rombolják az igazi, a láthatatlan egyházat.

És itt értem el a bevezetőm lényegéhez.

Krisztusnak Jézusban való megjelenése nem valami rögtönzés műve volt, hanem egy isteni terv része, amely már a világ megteremtése előtt elkészült. Ezt a tervet hirdették Isten szent emberei, a próféták jó előre. De hallgassuk magát Pétert:

Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak. Kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Szelleme,

Amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről.

Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szent Szellem által… (1Péter 1,10-12)

Más szavakkal: Krisztus eljövetelét (és vele az új szövetséget) előre hirdették azok a szent próféták, akiknek az írásait az ószövetségben olvashatjuk, és akikben Krisztus Szelleme működött és szólt. Most ugyanez a Szellem, (a „tiszta” vagy „szent”) Szellem az apostolokban és az Evangélium hirdetőiben működve teszi ugyanezt. Krisztus Szelleme készítette fel az emberiséget Krisztus megjelenésére. A keresztény hit lényege pedig az, hogy ez a Krisztus jelent meg a názáreti Jézusban. Napjainkban sem lehet valódi hívő senki, akinek nem ez a Szellem bizonyítja az Evangélium hitelességét. (Mt16,16; Jn15,26; 1Kor12,2 stb.)

De nem csak a „szent” Szellem működik a világban, hanem az Antikrisztus szelleme is. Ez a szellem is „prófétált” már a bálványpapokban, a hamis vallások és kultuszok jövendőmondóiban és látnokaiban. És most is jelen van a világban, hogy ha lehet, elhitesse még a választottakat is (Mt 24,24). És nem csak ott van jelen, ahol elutasítják a hitet, hanem a felekezetekben is felüti a fejét, és a világosság angyalának hazudva magát hirdeti a sötétséget (2Kor11,1-12). Bárány bőrt ölt magára, de ami kijön belőle, az a farkas természete. Ahogyan Krisztus Szelleme a Krisztus eljövetelét készítette elő, úgy az Antikrisztus szelleme az Antikrisztus eljövetelét készíti elő. Mind a két szellem mozgalmakat (izmusokat) hoz létre a világban, ahogyan a szél hullámokat kelt a tengeren. Ezek a hullámok pedig szüntelenül ostromolják a „partot”, az emberek elméjét és „szívét”, lelkiismeretét. Jézus és apostolai hangosan és világosan figyelmeztettek arra, hogy a pogány birodalmak idejének végén, az Antikrisztus megjelenése előtt, a csalás, a hazugság és hitetés ereje különösen nagy lesz. A világ ezt fogja követni és ezek a mozgalmak vezetnek majd el az Antikrisztus megjelenéséhez. Pál erről nagyon világosan ír (2Tesszalonika 2,9-12):

Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával. A gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 

Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, és ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.

Most olyan napokat élünk, amikor a hitetés és a hazugság hullámai erős ostrom alatt tartanak bennünket. Ezért is tartom fontosnak, hogy megírjam mindazt, amit az Isten megengedett meglátnom mindebből. Hogy lelepleződjenek azok a világi és vallási hazugságok, melyek a hívők között is tanyát vertek, és elhitetik őket. Tudom, hogy sokakban indulatot fog kelteni, amit írni akarok, de hiszem, hogy akinek van élő lelkiismerete, az megvizsgálja az érveimet és kihámozza a maga számára az igazságot. Aki pedig gonosz, gonosz lesz ezután is.   

A bejegyzés trackback címe:

https://gorbiczt.blog.hu/api/trackback/id/tr5714058698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

György Bencsik 2018.06.22. 06:09:33

Nagyon izgatottan várom a tanítást,Tamás!!! Köszönöm munkád,az Úr áldjon és örizzen,adjon bölcsességet a sok tanításban. Köszönöm
süti beállítások módosítása