Görbicz Tamás

13+1 pusztító hazugság - 3. Európában üldözik a kereszténységet

2018. június 27. - gorbiczgy

A veszprémi érsek így ír a már idézett karácsonyi szépbeszédében:

„Az Európai Bizottság 2016-ban kiadott 3 millió példányban egy naptárt, amelyben megtalálhatók az Unió keletkezésének fontosabb dátumai és a világ nagy vallásainak ünnepei is. Hogy-hogysem: a keresztény ünnepeket kifelejtették. December 25-nél egy üres lapot találunk, egy mondattal a lap alján: “A jóbarát megosztja foglalatosságaidat és osztozik örömöd­ben.” Angliában a karácsonyt csak „gyermekek napjának” hívják, Franciaországban “karácsony-apóról” énekelnek.
Ezek után talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a migráció támogatása mögött is a kereszténység elleni megmagyarázhatat­lan – és talán ördöginek is nevezhető – gyűlölet húzódik meg.”

De bizony, kedves érsek úr, nagyon messze járunk az igazságtól, és valami teljesen mást kellene feltételeznünk. Európában mindig is voltak antiklerikális mozgalmak, melyek éppen a cezaropápizmus ellenhatásaiként jöttek létre. Ezek ideológiai háborúban álltak a pápista egyházzal amióta világ a világ, ez igaz. De „gyűlöletük” egyáltalán nem volt „megmagyarázhatatlan” (a klérusban az általuk gyűlölt hatalmi elit szövetségesét és kiszolgálóját látták). Igaz, néha kifejezetten „ördögi” volt, mint például a marxista-leninistáké. Csakhogy a másik oldalon sem a szeretet és a tolerancia apostolaival találták magukat szemben. És ha meg kellene mondani, hogy melyikük volt gyűlölködőbb és ördögibb, a mérleg nyelve lehet, hogy inkább a pápisták felé hajlana.

immerath_kirche.jpg

A karácsony példája mégis jó.

A katolikus egyház a téli napfordulót tette meg Jézus születése napjának, aminek a Bibliához nincs köze. A Biblia nem mondja meg, Jézus mikor született és nem is követeli meg, hogy ezt a napot megünnepeljük. Igaz, nem is tiltja. A karácsony egy meghitt és szép családi és egyházi ünnep, aki szereti, nyugodtan és jó szívvel megünnepelheti. A bizánciak (görög ortodoxok) sem a téli napfordulót ünneplik, hanem a vízkeresztet, Jézus megkeresztelkedésének a napját. Ennek az idejét sem árulja el a Biblia, így ezt is önkényesen teszik Január 6-ra, de ünneplése mégis biblikusabb abban az értelemben, hogy Jézus ekkor kezdte el a szolgálatát, és a bemerítése volt az „epifánia”, az Isten Fiának a „megjelenése”, ahogyan azt Keresztelő János ki is jelentette (Jn1,29-34). A húsvét közös kultúrkincsünk, a karácsony nem.

Az angol „gyermekek napjával” pedig az a helyzet, hogy az anglikán egyház elszakadásával egy sor antikatolikus hullám söpört végig az országon, igazságtalanul vegzálva és gyilkolva a pápistákat. Igaz, a pápa is kiátkozta VIII. Henriket és feloldotta alattvalóit a hűségeskü alól. Sőt, később a puritánok is polgárháborúba döntötték Angliát vallási kérdések miatt. A protestáns katolikus ellentétek a mai napig fennmaradtak Észak-Írországban, és pár évtizeddel ezelőtt bizony még véres terroreseményeket is okoztak, melyeknek messze több halálos áldozata volt, mint a muzulmán radikalizmusnak. Az tehát, hogy Angliában sok helyütt a karácsonyt a „gyermekek napjának” hívják, egyáltalán nem új fejlemény és nem bizonyítja az Európában állítólag fellángoló keresztény-ellenességet. Pusztán azt, hogy a pápizmus befolyása elleni küzdelem már igen régóta zajlik.

Ugyanez a helyzet Franciaországban annyi különbséggel, hogy ott lemészárolták és elüldözték a hugenottákat a „legkeresztényebb” királyok, így nem kerülhetett sor vallási reformokra. A polgári forradalmak pedig a királysággal teljes mértékben összefonódott klérust ugyanúgy támadták, mint a királyságot. Sőt, a párizsi kommün után egy rendelettel még államosították is a templomokat. A francia katolikusok csak használhatják őket, az épület az állam tulajdona. Mindez történelem, nem új fejlemény. És igen, van benne gyűlölet, és tapad hozzá bőven vér is. Mindkét oldalon.

Ami viszont új fejlemény, a casus belli és az egész „üldöznek minket” mozgalom kiinduló pontja, az ez:

„Az Unió illetékeseinek keresztény-ellenessége megnyilatkozott abban is, hogy alkotmányának előszavában hivatkozott ugyan a görög-római örökség és a felvilágosodás jelentőségére, de nem említette meg Európa keresz­tény gyökereit…”

Hiba volt ez az uniós törvényhozók részéről? Hiba. Az államkereszténység, bármennyire is nem igazi kereszténység, azért nagyban befolyásolta Európa fejlődését. Barbárokból – ha hívőkké nem is, de - pogányokká tette az Európában letelepedett népcsoportokat a keltáktól a kunokig. (Barbárság alatt az önkényt, pogányság alatt a törvényes rend uralmát értem. Ez utóbbit a Biblia „istenfélelemnek” hívja. Ábrám ugyanis ekként nyilatkozott Gérár királyának, mikor kiderült, hogy letagadta a feleségét: „Nem tudtam, van-e ISTENFÉLELEM ezen a helyen, és nem ölnek-e meg a feleségemért.” 1M20,11) A kereszténység – elsősorban a lovagkor erényein és az elesettekért élő rendeken keresztül – jelentősen hatott az európai kultúrára. Bár maga a katolicizmus hatalma növekedésével arányosan vált egyre antikrisztusibb rendszerré, a katolikus hívők, papok és szerzetesek között sokan voltak, akik a biblikus elveket követtek, a felebaráti szeretet erényeit csillogtatták, valóban szerették Istent és sokat tettek a gyengékért és elesettekért. Maga a klérus ugyanúgy járt, mint Jézus korának írástudói. Elfoglalták a katedrákat és onnan tanítottak Isten nevében. És bár ők maguk nem vették komolyan a saját tanításaikat - különösen, ha a hatalomról volt szó -, de a hallgatóik közül sokan megfogadták az Evangélium szavait és mindez nagyon is áthatotta a történelmet. Ha pedig nem irtották volna a katarokat, bogumilokat, anabaptistákat, huszitákat és egyéb a hivatalos egyházon kívüli keresztény mozgalmakat, talán Jézus tanításai még erőteljesebben formálhatták volna az „európai értékeket” - ahogyan megtették azt Amerikában.

Az amerikai kontinensen ugyanis az Európában üldözött felekezetek is szabadon, állami beavatkozás nélkül fejlődhettek. Amerika ma is még mindig százszor inkább keresztény, mint Európa valaha volt. Az USA létrejötte óta volt szálka a pápizmus szemében, mert nem engedte a klérust a hatalom közelébe, és nem biztosított kiváltságokat neki a társadalomban (sőt, eleinte kifejezetten elnyomta a katolikusokat, és még ma is gyanakvással nézi őket, ismerve e felekezet múltját és szándékait). De azt is bebizonyította, hogy a katolicizmus igenis életképes az államhatalom hathatós támogatása nélkül is (amit a protestánsok közül sokan kétségbe vontak).

Igazságtalanság volt kihagyni az Európai Unió alapszabályának előszavából a kereszténység történelmi szerepét, nem üldözés azonban, ha az Unió nem óhajt az intézményeiben különleges helyet biztosítani a klerikusoknak, nem ülhetnek be helyből a parlamentekbe vagy a bizottságokba, hanem a civil társadalom egy sajátos részeként kezelik őket.

A vita ugyanis erről szól. Hol a helye az egyházaknak? A közhatalomban vagy a civil szférában?

A történelmi felekezetek úgy gondolják, hogy a társadalomban évszázadokkal ezelőtt betöltött helyük feljogosítja őket arra, hogy a közhatalomból ma is kivegyék a részüket. Ha pedig azt mondják nekik, hogy a közhatalomtól távol, a civilek között van a helyük, azonnal üldözést kiáltanak. Ezért van ez a nagy hangzavar, mert a korábbi államegyházak - a Vatikánnal az élen - szeretnék biztosítani a helyüket és a kiváltságaikat az Unióban, amit az Unió viszont nem akar megadni nekik. „Akkor vesszen az Unió, majd mi megmutatjuk nekik, hogy az egyház ellenében itt senki sem gyakorolhat hatalmat!”

És ha az üldözés, hogy az Unió alkotmányából kihagyták a „kereszténységet”, akkor mit szóljunk mi itt e honban? A mi „kodifikációs mesterműnek” kikiáltott, azóta bírósági határozatokkal már ementáli sajttá lukasztgatott egyházi törvényünk maga a Kánaán? A tisztesség, a méltányosság, a szabadság és az erények netovábbja? Ki üldöz kicsodát? Magyarországon is miután magukhoz tértek a rendszerváltás után, első dolguk az volt, hogy masszív szektakampányt indítottak, majd megpróbáltak maguknak kiváltságos helyeket biztosítani a hatalom berkein belül. Horn Gyula vatikáni szerződése indította el újra az állam és az egyház magyarországi összefonódását, a külön utas egyházpolitikát, a kiváltságok új rendszerét.  Ma mindez új hátszelet élvez, amit maximálisan ki is használnak, sorra kebelezve be az intézményeket, melyek nem hogy nem felekezetiek, de még felekezeti többség sincs bennük. Minden módon megpróbálják építeni a saját kiváltságaikat és korlátozni a „konkurenciát”. Nem a tisztességes küzdelemben érdekeltek.

És a veszély most még ennél is nagyobb.

A klérus küzdelme a kiváltságos helyzetéért még két másik nagy, a szabadságot és a békét veszélyeztető erővel találkozik.

Az egyik Moszkva, amely megelégelte a hátrálást és részben (ha lehet egészben) újra akarja építeni az orosz birodalmat. Moszkva fél egy egységes Európától, mert ahhoz nem elég erős, hogy gazdaságilag vagy bármely más fronton szembeszálljon vele. Ezért folytat dezinformációs háborút, fenyeget, hazudik, manipulál és kihasználja a meglévő ellentéteket. Ebben pedig gazdag tradíció van mögötte, hiszen már a szovjet időkben is bomlasztott a nyugati kommunista pártokon keresztül. Ahogyan az sem véletlen, hogy szinte csak a volt szovjet csatlósállamokban erősek újra az antikapitalista lózungok. Néha szinte nem is hiszek a fülemnek, amikor újból előjön a „karvalytőke”, a „kizsákmányolás”, az „imperializmus”, meg a „hanyatló Nyugat” duma. Meg a kokakóla mámorban fetrengő erkölcstelen fiatalság. Mintha nem hallgattuk volna eleget Kádár és Brezsnyev alatt. A kapitalizmusnak, a polgári demokráciának és a liberális jogállamnak sok baja van, de a marxista megoldási kísérletekhez képest, még mindig inkább istenes. Vagy tud valaki Putyin Oroszországánál imperialistábbat?

És ha a pápista és a moszkovita nyomulás még nem volna elég, harmadik erőnek itt az új nacionalizmus, mint a globalizációra adott (rossz) válasz. A nacionalizmus már kétszer borította lángba és pusztította el Európát. A lator államok létrejötte ellen fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, hogy „szabályosan” elfogadott állami törvényekkel se lehessen többet az emberek méltóságába gázolni. Az új nacionalizmus ezeknek a korlátoknak a lebontásán fáradozik, melyek - a pápista és moszkovita hagyományokkal szemben - az igazi európai értékeket képviselik. Ezeket kellene foggal és körömmel védelmezni, ha nem akarjuk, hogy a XX. század gyászos történelme megismétlődjön. Az új nacionalizmus a szabadságot tartja bűnnek, és saját hatalmát szabadságnak. Üldözi mindazt, ami hatalmának korlátot szabhat, miközben azt kiáltja: „üldöznek!”. Hangosan sajnáltatja magát, miként Saul király tette a „tamariszkusz fa alatt” (Sám22,7-8).

Akkor ezt mondta Saul a mellette álló udvari embereknek: Idehallgassatok, Benjámin fiai! Hát Isai fia adott itt mindenkinek mezőt és szőlőt, és ő tett talán benneteket ezredesekké és századosokká? Hiszen ti mind összeesküdtetek ellenem, mert senki sem leplezte le előttem, hogy a tulajdon fiam kötött szövetséget Isai fiával. Senki sem szánt meg engem, és nem mondta meg nekem, hogy a tulajdon fiam lázította ellenem a szolgámat, hogy leselkedjék rám. Bizony, így van ez!

Saul az ártatlan Dávidot vádolta azzal, amit ő maga akart elkövetni. Arra hivatkozva lázított, hogy ellene lázítanak. Ahogyan már a fáraó is a zsidókat vádolta meg, hogy megölethesse a fiúgyermekeiket. Ősi trükk ez. De igazán veszélyes akkor lesz, ha az állami ideológia rangjára emelkedik, mert kezébe veheti az állam kardját és a törvényesség álcája alatt folytathatja a törvénytelenséget. 

Az üldözésben komoly hagyománnyal rendelkező pápisták, moszkoviták és a hataloméhes nacionalisták mind azzal próbálják az erőszakos fellépésüket elleplezni, hogy üldözést kiáltanak. Ez a kombó pedig külön-külön is veszélyes, együtt pedig halálos mindenre, ami szent. Leginkább is az emberi együttélésre.

Vannak hívei az erőszakos szekularizációnak? Vannak. Dúl ideológiai háború? Dúl. De nincs Európában vallási üldözés. Hatalmi harc van, újabb invesztitúra háború. Kiszorul vagy hatalomban marad a klérus? Ennek a hatalmi harcnak az eszköze a dicső múlt felemlegetése. Vagy ha ez üldözés, akkor mi van Magyarországon? Mi mit szóljunk? Minket tényleg diszkriminálnak, üldöznek, papírunk is van róla. A „keresztény” uraktól azt a választ kapjuk, hogy ne sírjunk már, hiszen szabadon gyakorolhatjuk a vallásunkat, senki sem gátol. Ti pedig, kedves feleim, tapsikoltok ehhez, és nem a jogfosztottak mellett álltok, hanem minket oktattok ki arról, hogy nekünk csak a pénz kell, és hogy tiszteljük a hatalmasságokat. Valahogy ellentmondásnak érzem, hogy ott súlyos üldözést kiáltunk, idehaza meg mi magunk csináljuk. Akkor most hogy? Ki üldöz kicsodát?

A szekuláris állam és a plurális társadalom arról szól, hogy ha az Unió magát nem óhajtaná elkötelezni semmilyen felekezet mellett, és kiad egy naptárat a vallási ünnepek nélkül, akkor a katolikus egyház kiadhat egyet, amiben csak és kizárólag a katolikus ünnepeket tünteti fel: se május elseje, se nemzetközi nőnap. A polgár meg eldönti, hogy melyiket teszi ki a falára.

A bejegyzés trackback címe:

https://gorbiczt.blog.hu/api/trackback/id/tr8914076935

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Híres kitalált személyek 2018.06.27. 21:08:47

Tarzan, Hófehérke, Winnetou, Havas John, ZombiJézus, Sherlock Holmes, Leia Organa Hercegnő, Tell Vilmos, Tibi Atya ... ZombiJézus a kakukktojás ebben az összeállításban, mert nem is eredeti kitalált személy, hanem koppintott személy. Korábbi valláso...

Trackback: Ateista agymosás dettó a többi 2018.06.27. 21:08:27

Az ateizmus is csak egy sajátságos agymosás akárcsak a többi.

Trackback: Don Cupitt: Eltűnt istenek nyomában 2018.06.27. 21:08:05

Amennyiben egy vallást, ideológiát ellenzel, akkor ne vedd át annak nyelvezetét, mert ha átveszed, akkor nem ellenzője, hanem terjesztője leszel.

Trackback: 30%-al kevesebb keresztény 10 év alatt 2018.06.27. 21:04:03

Az erősen kozmetikázott 2001 és 2011-es népszámlálási adatok szerint  a római és görög katolikusok fogyása tíz év alatt 31 %, a reformátusoké 29 %, az evangélikusoké 30 %. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.06.27. 19:47:39

Újprotestáns téveszme, hogy küzdeni kellene.

Isten nem küzd, hanem kinyilatkoztat.

Jakab.gipsz 2018.06.27. 20:31:02

T. gorbicgy !

Csak az ostoba ember, aki rút és alantas is egyben, beszél így gyűlölködve.

Miféle haladásról prédikálsz.

Minden szekularizált állam, lelketlen bio-robotok állama, lásd a rovarok közösségét.

TanNé · http://erkolcstan.blog.hu/ 2018.06.27. 21:05:18

30%-al kevesebb keresztény 10 év alatt

Az erősen kozmetikázott 2001 és 2011-es népszámlálási adatok szerint a római és görög katolikusok fogyása tíz év alatt 31 %, a reformátusoké 29 %, az evangélikusoké 30 %.

erkolcstan.blog.hu/2017/03/03/30_-al_kevesebb_kereszteny_10_ev_alatt

kvadrillio 2018.06.27. 21:37:01

VIKTOR: HIÁBA TÍLTOD BE A TŰNTETÉSEKET.....

BUD SPENCER:
"A csendes többségnek mindig sikerül felülkerekedni, gyakran az uralkodó széliránnyal szemben is."
Fotó: Thomas Niedermueller / Getty Images Hungary

eloi 2018.06.27. 23:27:30

@TanNé: Akik elmentek sosem voltak igazán keresztények vagy valamely egyház tagjai.
Nekem is voltak kollégáim, akik a "rendszerváltás" után hirtelen templomjárók lettek, meg szaladtak megkeresztelni a gyereket... Mivel tudtam, hogy közük nincs hozzá, még én próbáltam lebeszélni őket keresztényként erről! Mert értelmetlen hit nélkül vallásoskodni. De csinálták, mert szerintük, most újra ezt kell csinálni, ezzel lehet majd érvényesülni.
A rendszerváltás utáni felmérésekben ezért lett olyan sok magát vallásosnak valló. A kétezres évekre jöttek rá, hogy 1. nem kell a vallásosság az érvényesüléshez, 2. a vallások kötelezettségekkel is járnak, amiket nem akaródzik a valójában nem hívőknek teljesíteni!
A 30%-os csökkenés után állt vissza a valós érték, ahol eleve volt, vagy lett volna a"taktikai" vallásosak nélkül. Ez nem baj. Sőt! Nem hívők ne játszanak hívőt!!!

eloi 2018.06.27. 23:41:59

A cikk meg érdekesen indult, de gyengécske lett a végére. Sablonos következtetésekig jutott el, semmi újat nem hozva elmondta újra azokat a mantrákat, amiket úgy általában a bal-lib-nem keresztény tábor szokott. Veszélyként azonosít olyan dolgokat, amiket a bal-lib tábor szokott annak bélyegezni, pl. a nacionalizmust. Amit nem indokol, hogy vajon a hazaszeretet miért is veszélyes? Miért veszélyesebb, mint az internacionalizmus vagy a kozmopolitizmus, a gyökértelenség, az otthontalanság, a globalizáció vagy a migráció...???! Nem beszélve a vallási ellentétek újraéleződéséről, a kulturális feszültségekről, a szocializációs problémákról és egyéb konfliktusok egész soráról, amiket szintén a más vallású, más kultúrájú, más szocializációjú és főleg más társadalom- és jövőképpel rendelkező tömegek bevándorlása hoz újra felszínre! ... Stb.
Ez az "elemzés" így nagyon-nagyon felszínes.