Görbicz Tamás

Görbicz Tamás

13+1 pusztító hazugság - 9. A muzulmánok - de különösen a menekültek - nem is emberek

2018. augusztus 28. - gorbiczgy

Az embercsoportok dehumanizálása (emberi mivoltuktól való megfosztása), az Embergyilkos legősibb trükkje arra, hogy egyik ember végül megölhesse a másikat. Káin volt az első ember gyilkosa, s mint ilyen, az Embergyilkos első kiszolgálója. Agyonütötte a testvérét, aki nem vétkezett ellene és nem is tört az életére. Káin viszont úgy érezte, hogy tette jogos bosszú valamiféle sérelemért. Hogy Ábel tehet valamiről, ami az ő életét megkeseríti. Hogy Ábel elvett tőle valamit, amit pedig megérdemelne. Hogy Ábel nem méltó arra, hogy tovább éljen. Káinnak Ábel megöléséhez valamiféle erkölcsi alapot kellett hazudnia magának, mely elhiteti vele, hogy a tette jogos. Valamit, ami felülírta a testvéri szeretetet, és erősebb volt, mint az az erkölcsi gátlás, amely belül figyelmeztet arra, hogy embertársunkat megölni bűn. Ez a gyűlölet ideológiája, ami felülírja bennünk a szolidaritás, a szenvedő ember iránti empátia lelkiismereti parancsát. Ezt hívja Júdás apostol úgy: „Káin útja”.

 Jaj nekik, mert Kain útján indultak el… (Jud 11)

 „Káin útját” pedig János, a „szeretet apostola” mutatja be részletesebben:

 Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást, nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak.

 Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban marad. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. (1Jn 3,11-15)

"Ember nem öl embert” – idéztem már többször börtönigazgató testvérem ominózus mondását – „ezért van az, hogy még a szociopata bűnöző is előbb szidalmazással (te féreg, te állat, te veszett kutya stb. stb.) dehumanizálja áldozatát, mielőtt rátámadna, és az életére törne. Persze szigorúan „önvédelemből”. Ezeknél a primitív embereknél könnyen tetten érhető a dehumanizálás, sokkal veszélyesebb azonban, ha nem ennyire primitíven és átlátszóan kezdik – bár a vége ugyanez lesz. És még veszélyesebb, ha a dehumanizálást maga az állam támogatja, sőt kezdeményezi.
Jól láthattuk ezt a nemzeti szocialisták és kommunisták esetében. A zsidót, romát, szlávot nem tekintjük embernek, bátran lehet szidalmazni, majd jogaitól megfosztani, azután vagyonát és végül életét elrabolni. A kulák, az osztályidegen nem érdemel szánalmat, legyen akár jó, akár rossz ember, ő az ellenség, akit el kell pusztítani, különben ő pusztít el minket.
Beteg ideológiák, melyek mind az Embergyilkos elméjéből pattantak ki, és beteg, hataloméhes embereken keresztül voltak képesek hatni, akiket haszonleső lakájok és gyáva megalkuvók szolgáltak ki. Megfertőzték milliók lelkiismeretét és részvétlen gyilkológépeket formáltak belőlük, míg maguk is elégtek a tűzvészben, amit meggyújtottak.  

Amikor az állam akar bizonyos embercsoportokat megfosztani az emberi mivoltuktól és az őket megillető jogoktól, akkor főképpen két eszközzel él. Az egyik a propaganda, a másik a morális pánik.

A propagandát talán jobban ismerjük, a morális pánik inkább szorul magyarázatra.

Az ember veleszületett erkölcsi érzéke azt diktálja, hogy bajba került, szenvedő embertársán segítsen. Azonban az alapvető erkölcsi érzéseinket a pánik felülírja. A pánikba esett tömeg azt hiszi, hogy az élete veszélyben forog, és olyankor nem törődik a „magasabb” erkölcsi kérdésekkel, egy dolog számít, hogy mentse az életét.
Az adrenalin elönti az idegrendszert és a tömeg eltapos, legázol mindent, amíg újra biztonságban nem érzi magát. A pánik a félelem egy olyan szintje, amikor az önmentés ösztöne minden mást felülír. Pánik idején csak nagyon kevesek képesek megőrizni a hidegvérüket, és külön hősies jellem és/vagy a szeretet magas foka kell ahhoz, hogy valaki az önmentés ösztönén felülemelkedjen és másokkal is törődjön. Például: a hajótörötteket igyekszünk kimenteni a csónakunkba. Ha azonban elhitetik velünk, hogy a kimentésük egyenlő a mi halálunkkal, akkor saját kezűleg verjük őket agyon az evezővel. Azután igazoljuk a tettünket azzal, hogy már nem volt több hely és az áldozat feltétlenül szükséges volt. Ha az volt, ha nem.

Jelenleg ilyen morális pánikkeltés folyik a muzulmánokkal szemben. Ha egyetlen muzulmánt is beengedünk az országba, akkor az biztosan robbantani fog, de minimum megerőszakolja a nőket. Igaz, milliószámra érkeznek muzulmánok az országunkba üzletemberként és turistaként. És mi is százezer szám megyünk iszlám országokba (mondjuk „dubajozni”).
A muzulmán, ha gazdag, még körözési listákon is lehet, beengedjük, sőt legfelsőbb kormánykörökben barátkozunk vele. Ha így érkeznek, valamiért nem veszélyesek, de ha menekültként, akkor nagyon is azok. Fejkendős nőre, kreol bőrű cserediákokra, szaudi rendőrre hívjuk ki a terrorelhárítókat. Kiszúrjuk az őcsényi panziós kocsijának a gumiját, mert nyaralást merészelt ajánlani menekült gyerekeknek. A hisztérikus kommentelők pedig még le is írják, hogy igenis jogukban áll megtiltani a migránsoknak, hogy az utcáikon sétáljanak. Igenis jogunk van mások jogait úgy csorbítani, ahogyan akarjuk, ha egyszer félünk valamitől. A ceglédi feljelentő pedig többi embertársát akarta óvni az ólálkodó migránsoktól, akik nyilván csakis valami szörnyűségre készülhettek. Ezek mind a pánik jelei, amikor egyébként józan életű, tisztességes emberek viselkednek úgy, mintha megbolondultak volna, és helyezik magukat „önvédelmi állapotba”. Az ő bűnük, hogy engednek a félelemkeltésnek és hagyják, hogy a mesterségesen keltett pánik, elöntse a lelküket. De nagyobb annak a bűne, aki a pánikot kelti. Még a büntető törvénykönyv is börtönnel fenyegeti a pánikkeltőket.

És itt lép be a propaganda.

A sajtó és a tájékoztatás szerepe az, hogy megmutassa a minket körülvevő világot, ellásson információkkal, hogy eligazodhassunk, és helyes döntéseket hozhassunk a saját életünkre nézve. Mivel a sajtót emberek működtetik, a legfüggetlenebb sajtó sem teljesen független, az újságírók és a szerkesztők világnézete belejátszik abba, hogy mit tartanak fontosnak, milyen tényeket közölnek, azokat hogyan súlyozzák és kommentálják. Ezért van szükség szabad sajtóra, hogy sokféle nézőpont érvényesülhessen, és a nézetek ütközhessenek. A manipulációkat és a csalásokat (legalább a durvábbakat) így lehessen kiszűrni.

Az újságírásnak vannak alapvető szakmai szabályai (ahogyan minden szakmának). Az első lecke az újságíró szakmában, hogy a hír (a tények) szentek, a vélemény szabad. A tényeket nem szabad elferdíteni és nem is szabad őket helytelenül súlyozni, ugyanis az arányok is kommunikálnak. Jól tudja ezt a büntető jog is, amikor a pánikkeltést így határozza meg:

nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt – vagy való tényt oly módon elferdítve – állít vagy híresztel, amely alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére…”

 A propaganda nem a valóságot akarja megmutatni, hanem TUDNI VÉLI mi a valóság (a valóságtól függetlenül), és az eleve eldöntött vélemény (előítélet) sulykolásához használja fel a tényeket, kiszakítva azokat a szövegkörnyezetből, eltorzítva a helyes arányokat és azokat a részleteket kihangsúlyozva, ahol olyasmit talál, ami az előfeltevéseit igazolni látszik. A szakmailag tisztességes sajtó megmutatni akarja a valóságot (még ha rész szerint és tükör által homályosan is képes rá), a propaganda viszont meg akar vakítani a valóságra, hogy csakis azt lásd, amit veled láttatni akarnak. Az egyik élesíti a látásodat, a másik elveszi. Más szóval: durván és leplezetlenül manipulál.

Mondok példát.

Ma találomra ránéztem a rendőrségi hírekre (police.hu), és az alábbiakat találtam:

  1. A fonyódi rendőrök három kevernyesi embert őrizetbe vettek, akik elloptak egy táskát.
  2. Egy férfi, szolgáltató munkatársának kiadva magát, megtévesztett egy idős asszonyt Ózdon, akinek lakásából ellopta mobiltelefonját.
  3. Egy kevermesi férfi házak, boltok, sőt egy kórház udvaráról is lopott bicikliket, hogy piát vehessen magának.

 Ezek eddig egyszerű hírek. Ha viszont propagandát csinálok belőlük, mondjuk a magyarok ellen, akkor már úgy tálalom, hogy indulatot keltsek:

  1. Csoportosan támadtak rá MAGYARok egy fonyódi nyaralóra.
  2. Idős hölgyet rabolt meg egy csaló MAGYAR férfi.
  3. Újabb alkoholfüggő MAGYAR fosztogatott a helyi kórházban.

 Ha ezt elég sokáig csinálom és a magyarokat mindig a bűnözéssel kapcsolom össze, az áldozatok szenvedéseit pedig felnagyítom, a rendszeres olvasóban előbb-utóbb felgyülemlik a düh: mikor csap már oda valaki ezeknek a magyaroknak!

Elég az egyes személyek bűneit az egész csoport bűnének feltüntetni, és ha az indulatok már elég nagyok, akkor jöhet is a következő lépés: meg kell védenünk magunkat a magyaroktól! Ha bántjuk őket, az csak jogos önvédelem! Megérdemlik ezek az aljas kis …, az emberiség szégyenei…Mit emberiség?! Nem is emberek ezek, hanem állatok, csótányok, úgy is kell velük bánni! És kész, jöhet a jogfosztás, azután a lágerbe terelés és a végső megoldás, ha a társadalom nem ébred fel ebből az igézetből.

Ugyanígy működik ez zsidóval, cigánnyal, liberálissal, arabbal, muzulmánnal és migránssal. A módszer egyszerű és könnyen tetten érhető, nem kell hozzá sajtózseninek lenni. Mai szemmel nehéz megérteni, hogy egy hadonászó pojácának, egy szemmel is látható pszichopatának, egy Mussolininak vagy egy Hitlernek, hogyan hihettek az emberek, hogyan rajonghattak ennyire értük? Ezért nem csak annak van felelőssége, aki leírja és terjeszti a hazug propagandát, hanem annak is, aki elhiszi.

A hiszékenység egyszerűbb esete, ha nem járunk utána, pedig járhatnánk. Ma egész országok álltak rá a dezinformációs háborúra, és álhírek ezrei ömlenek ellenőrizetlenül az egyszeri felhasználóra. Ez a különbség a közösségi média (fészbúk és egyebek) és egy tisztes szerkesztőség között. Mindenki minden felelősség nélkül oszthat meg bármilyen baromságot. Ennek egy szerkesztőség esetében van következménye (vagy jogi, vagy pénzügyi, például a hirdetők vagy az olvasók elfordulnak egy hiteltelen hírforrástól.) Ráadásul mindenkinek csak „egy” hangja van. Egy erőszakos, hangos hang többnek látszik, ha a többség csöndesebb vagy néma. Ha pedig hangzavar van, sokkal nehezebb az igaz hangot is meghallani. A közösségi médiában csak most próbálnak eszközöket találni arra, hogy a „trollokat”, zaklatókat és a hamis hírgyárakat kiszűrjék, a felelősöket megtalálják. Ahogyan egykor a vallás, ma az információ vált hatalmi tényezővé, hát a hataloméhes emberek ezt igyekszenek maguk alá gyűrni. Éppen innen ismerhetők fel. Tisztességesnek, becsületesnek állítják be magukat, akik végre elhozzák az igazságot, de minden eszközük csalárd, minden tettük hazug. A külcsín és a szólamok egy bárányéi, a tettek és a módszerek egy farkaséi.

Apropó farkas.

Vona Gábor lejáratására használt propagandaeszköz volt, hogy muzulmánbarátnak állították be a szürke farkasoknak tett állítólagos hűségesküje miatt. A sajtóperben azután a szerkesztőség nem tudta bizonyítani az állításait, így kénytelen volt helyreigazítást közölni:

  1. január 26-án megjelent „Allah mellett tett hitet a Jobbik elnöke”című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy Vona Gábor törökországi körútja során többször összefutott a Szürke Farkasok nevű terrorszervezet képviselőivel, valótlanul híreszteltük, hogy a Szürke Farkasok nevű terrorszervezet Vona Gábort tiszteletbeli tagjának választotta és valótlanul állítottuk, hogy Vona Gábor egy törökországi előadása során hitet tett Allah mellett.

(https://magyaridok.hu/belfold/helyreigazitas-2-3300557)

 Magyarul: az egész propaganda úgy, ahogyan volt, szemen szedett hazugságokon alapult. Normális ember ezek után, egy ilyen szerkesztőségnek még azt sem hiszi el, amit az időjárásról mond.

A tájékozatlanság ugyan nem bűn, de veszélyes. Különösen az, ha szívesen hordjuk a híreket, pedig írva van a Tízparancsolat első magyarázatában (2Mózes 23,1-2)

 „Hazug hírt ne terjessz!
Ne segítsd a bűnöst azzal, hogy hamisan tanúskodsz mellette! 
Ne állj a rosszat akaró többség mellé…!”

 A másik verzió a hiszékenységre rosszabb. Amikor azért hiszed el a hazugságot, mert ezt AKAROD hallani. És itt találkozik a propaganda a pánikkal. A terrorcselekmények (miként a nevük is mutatja) félelmet keltenek. A tömeges, határokat ledöntő menekültek áradata is az. A döntő kérdés azonban így hangzik: kezeljük ezt a félelmet, vagy kihasználjuk? Csillapítjuk vagy gerjesztjük?

A Biblia világosan tanítja, hogy a végkifejlett közeledtével egyre nagyobb lesz a félelem. Annyira, hogy az „emberek szíve elhal a félelemtől…”

 a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár... (Luk 21,25-26)

 Jézus a saját követőit is arra figyelmeztette, hogy egyik rossz hír fogja a másikat érni, és a világot a félelem uralja majd:

 Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de ez még nem a vég. (u.o. 9. vers)

 Az antikrisztusi világ eljövetelét háborúk és lázadások, politikai és gazdasági katasztrófák előzik meg (ez a sok vajúdás kezdete), hogy a világot a félelem igazgassa majd. Ez a félelem tereli az embereket az „utolsó Nimród”, az Antikrisztus világrendszerébe. Jézus világos parancsa a tanítványaihoz: Ne féljetek! Ha azt követjük, amit a félelmeink diktálnak, a világgal együtt fogunk a rossz irányba sodródni. Ha ellenben azt tesszük, amiben hiszünk, mindhalálig, akár a megalázó kínhalálig (Fil2,8), ahogy Jézus ebben is példát mutatott, akkor a „pillanatnyi könnyű szenvedésünk, igen-igen nagy és örök dicsőséghez” (2Kor4,17) vezet majd. Ez Isten ígérete a hívőknek. (Jel2,10 és 12,11);

De még világi szinten is tudják azok, akik már átélték a terror éveit a (szintén a szovjet-oroszok által támogatott, szélsőbaloldali terror idején a 70-es években), hogy a terror célja a félelemkeltés, éppen ezért a legjobb ellenszere, ha legyőzzük a félelmeinket. Az egyébként szélsőségesen bunkó Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás után a franciák csak azért is az utcákra vonultak, és megmutatták, hogy nem félnek. (Akkor egyébként Orbán Viktor is velük tartott, csak valahogy az ellenkező következtetést vonta le az egészből, és mikor hazajött, nekiállt fóbiákat terjeszteni.)

Ugyanis te magad hájpolod fel azt, amit a terroristák akarnak, amikor elkezdesz rettegni és még terjeszted is. Te maga építed a szabadkőművesek hamis kultuszát, amikor híreszteled róluk, hogy milyen hatalmasak és befolyásosak. Te magad leszel az embergyilkos „prófétája”, amikor a védőoltásokat állítod be veszélyesnek, és nem a járványokat. Te magad építed a diktátorok kultuszát, amikor félig elismerő hangsúllyal elfogadod, hogy „tudnak valamit”, „zseniálisan csinálják az ezt vagy az azt”. Egy diktátor csak három dologban „tehetséges”: a nárcisztikus önimádásban, a hatalom és pénz szeretetében és a gátlástalanságban. (Bár nekem ezek nem „tehetségek”.) Magáról, az Antikrisztusról is költenek majd egy „himnuszt” az emberek, ami arról szól, hogy milyen legyőzhetetlenül hatalmas, csak behódolni lehet előtte (Jel 13,3-4):

 Az egész föld csodálta a fenevadat: imádták a sárkányt, mivel átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak:  Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni?

Jézabelről is ezt hitték, amíg Jéhú ki nem dobatta az ablakon. Ahogyan Kádárról, Ceausescu-ról, Kadhafiról vagy Mugaberól is. A félelmen alapuló elnyomást csak azok győzhetik le, akik előbb a félelmet legyőzik.

Ma az Európai unió tagállamainak 500 milliós lakosságából 6-7% muszlim. Többségük békésen, integrálódva vagy asszimilálódva él. Az érkezők döntő többsége is azért jön, hogy új életlehetőséget találjon magának, és leginkább akkor fog a bűnözés vagy a politikai erőszak útjára lépni, ha erre nem kap esélyt. A gyűlöletkeltés tehát minden szempontból kontraproduktív. Ráadásul a migráció globális jelenség, ezért éppen úgy csak a nemzetek összefogásával lehet kezelni, mint a nemzetközi bűnözést, a járványokat vagy a felmelegedést. Ezért partnerségre lenne szükség és nem az ellentétek élezésére, amely más területen is veszélybe sodorja az együttműködést. Azt állítani ugyanis, hogy ha valóban bekövetkezne a tömeges menekülés Európa felé, azt meg lehetne állítani egy kerítéssel, éppen olyan képtelenség, mintha valaki azt állítaná, hogy a Duna áradását megállíthatná azzal, hogy keresztbe fordítja a mederben a Margitszigetet.

Egyébként az európai országok között a migrációval kapcsolatban sokkal több az egyetértés, mint a vita. Mindenki egyetért abban, hogy

  • a menekültek tömeges és ellenőrizetlen beáramlása nem kívánatos dolog
  • a határok felett vissza kell szerezni az ellenőrzést
  • A menekülést kiváltó okokat helyben kell megoldani
  • Az unió menekültpolitikája azonnali és radikális reformra szorul
  • különbséget kell tenni a gazdasági célú bevándorlók és a menekültek között
  • tenni kell az ellen, hogy párhuzamos társadalmak épüljenek ki

 A nagy különbség nem ezekben van, hanem a HOGYAN kérdésében.

A „liberálisnak” szidott nyugati kormányok humánus megoldásokat keresnek. Nagyobb áldozatra szólítják fel azokat, akiknek van, és próbálnak megértőek lenni azokkal is, akik akár az életük árán, földönfutóként is nagyobb reményt fűznek a jövőjükhöz egy európai országban. A migránst is elsősorban EMBERnek tekintik, és csak másodsorban problémának. És bárki bármit mond, ez a krisztusi hozzáállás, a többi a hazugság.

Ezzel szemben a magyar kormány álláspontja (és ez láthatóan Orbán Viktor személyes ügye), hogy ezeket a célokat „bármi áron” el kell érni. A „bármi” itt az emberi jogok semmibevételét, az éheztetést, sőt emberek halálát is jelentheti. A „bármit” kell „erkölcsileg” igazolni azzal, hogy vészhelyzet van: vagy ők, vagy mi. Azért vagyunk velük embertelenek, mert különben mi vesznénk el. És persze nem vesznénk, de ha megfelelő méretűre nagyítjuk a félelmet, akkor úgy tűnhet. Ráadásul ez remek politikai terméknek is bizonyul, még azok is ránk szavaznak a félelemtől hajtva, akiket mi magunk fosztottunk ki éppen.

S hogy politikusok gátlástalanul kihasználják az emberek félelmeit, az még magyarázható a világi hatalom természetével. Az azonban, hogy keresztény főpásztorok is erre játszanak rá, már különösen meghökkentő. Hallgassuk csak újra a veszprémi érsek urat:

 „Ha pedig a migráció okait kutatjuk, ezek közül nem fe­lejthetjük ki az európai kereszténység meggyengülését. És ebben mi is bű­nösök vagyunk. Mi hoztuk létre azt a vallási és demográfiai (népesedési) vákuumot (légüres teret), amely szinte magától hívja az erősebb vallást és az életképesebb társadalmat.” 

Szóval a muzulmánoké lenne az „erősebb vallás” és azok a társadalmak lennének az „életképesebbek”, ahonnan most éppen csapatostól menekülnek az emberek? Azon túl, hogy ez fából vaskarika, felveti annak a kérdését is, hogy az így gondolkodó „keresztények” valójában miben is hisznek? Én úgy olvasom az Evangélium talán leghíresebb részében, az ún. nagy missziós parancsban (Mt28), hogy Jézus a feltámadása után kihirdette a tanítványainak: „Nékem adatott minden hatalom a mennyen és a Földön. Menjetek azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet…” Ha pedig a muzulmánok vallása az erősebb, akkor az érsek úr miért ezt a „gyengébb” vallást szolgálja?

Én továbbra is abban hiszek, hogy Jézus Krisztus felépíti a maga egyházát és azon a pokol kapui sem vesznek diadalmat.

A bejegyzés trackback címe:

https://gorbiczt.blog.hu/api/trackback/id/tr5814208107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Báthory Ödönke 2018.08.30. 07:05:38

Nehéz ügy ez, kedves Tamás. Az írást illusztráló "helyreigazítás" gif különösen találó. Ha ehhez hozzávesszük, hogy jelenleg az embertelenség és a könyörtelenség konkrétan törvénybe van foglalva (a menekültek segítésének tilalma), akkor eléggé gonosz kép vetül elénk. Erre csak a klasszikus rabbit tudom idézni: Hogy mi lesz, azt tudom. De hogy addig mi lesz???
Hogyan lehet itt krisztusi ember lenni? Maradni? Már az is törvénybe ütközik. Komolyan gondoltam, hogy érdemes lenne erről beszélgetni egy csütörtök este.
süti beállítások módosítása