Görbicz Tamás

Keresztség a Szellemben - 4. rész:

A zsidók pünkösdje Jeruzsálemben

2019. március 13. - gorbiczgy

A Szent Szellem elküldésének ígérete azon a bizonyos híres pünkösdi napon teljesedett be. A történet egésze az ApCsel 2-ben van leírva. A kulcs kifejezések: „tűznyelvek ültek rájuk”, „megteltek Szent Szellemmel”, „a Szellem adott szólni.”

De vessünk egy pillantást előbb magára az ünnepre, amely, mint prófétai előkép, így nyerte el a beteljesedését. Ha Izrael zarándokünnepeit nézzük, Pünkösd különleges helyet foglal el, mivel éppen a tavaszi és az őszi hármas ünnepek között helyezkedik el. Ezeket az ünnepeket szokták a hétágú menórával (mécstartóval) ábrázolni, melynek 7 mécsese (olajlámpása) a Jelenések könyvében is így jelenik meg, mint „Isten 7 szelleme” (Jel 4,5). A Pünkösdtől „balra” a tavaszi ünnepek: a páskabárány, a kovásztalan kenyerek és az első kéve (zsenge). „Jobbra” pedig az őszi ünnepek: sófárzengés, engesztelő nap és a sátorok ünnepe (szukkót).

Ugyanakkor Pünkösd a „hetek” (savuót) ünnepe, a tavaszi ünnepkör lezárása is. A régi kovász és a régi tészta elmúlt, új tészta és új kovász készül. Húsvétkor kitakarították a régi kovászt, és meglengették az Úr előtt az aratás első kévéjét annak jeleként, hogy az egész aratást az Úrnak ajánlják. (Ha a zsenge szent a tészta is az; Rm11,16.) Az új terméshez már nem lehetett a régi kovászt adni. Az első kéve learatásától számoltak hétszer hét napot pünkösdig, amikor is az aratás véget ért (Izraelben kétféle gabonát arattak: búzát és árpát) és már az új gabonából, új kovásszal készült, új kenyeret lengették meg az Úr előtt (3M23,10-21). A régi kovász a „bűn és a halál törvénye”, az új kovász a „Jézusban való élet szellemének a törvénye” (Rm8,2). Húsvét elhozta a bűntelenség kovásztalanságát a számunkra. A bűn tőlünk idegen „kovász” lett, mert mi már új termés, új „tészta” vagyunk (1Kor5,7). Pünkösd pedig belénk (a testünkbe) helyezte az új kovászt, Isten Szellemét, a feltámadás erejét, amely át kell járja az egész „tésztát” (Rm8,11). A hetes szám pedig a „teljességet” vagy valaminek a „beteljesedését”, a végső állapotra, a tökéletességre jutását jelentette. Ami húsvéttal elkezdődött (az új szövetség és az új teremtés), tökéletes formáját a pünkösddel nyerte el. A húsvét elhozta a halált és a feltámadást, ezzel lezárta a régi bűnös életet, és a feltámadással behozta a holtakat megelevenítő, új és enyészhetetlen életet, az új teremtést, amely igazságban és valóságos szentségben születik újjá. Minderre pedig a Szent Szellem teszi rá a pecsétet, amely vezeti, élteti, „itatja”, tanítja és bátorítja (vigasztalja) az új teremtést, a maga templomává teszi a még halandó testet. Ezzel válik teljessé az új szövetség új teremtménye, az új és krisztusi (keresztény) ember, aki új szívet és új szellemet kapott Istentől, és a Törvény ígéret szerint a szívébe van írva (Ez36,26-27).

fire_flame.jpg

De a Pünkösd a törvényadásról is nevezetes volt. Az Örökkévaló Mózessel az égő csipkebokor tüzéből beszélt és ígérte meg, hogy ugyanazon a helyen fogja az egész nép Istent imádni (2M3,12). Amikor pedig ez a jel beteljesedett, az egész nép hallotta Isten tíz szózatát (Tízparancsolat) a Hóreben égő tűzből (5M4,12 és 5,4). Pünkösdkor tehát Izrael fia arra emlékeztek (emlékeznek mindmáig), hogy Isten ezen a napon szólt az ősikhez a tűz közepéből (5M5). Izrael ünnepei üdvtörténeti események „árnyékai” voltak, így nem véletlen, hogy Jézus (és bizonyos ószövetségi szentek) feltámadása éppen az első kéve (zsenge) napján történt (1Kor15,23). Ahogyan az első „bemerülés” a Szellembe pedig Pünkösdkor. A külső szemlélő szélvihar hangját hallotta, majd azt látta, hogy Jézus tanítványai a tűzből szólnak különféle (emberek által is beszélt) nyelveken a zarándokokhoz, akik közül mindegyik az anyanyelvén hallotta hirdetni „Isten nagyságos dolgait”. (Még arabul is…)

Érdemes megnézni azt is, hogy mi történt a Jézus parancsa szerint imádkozva várakozó tanítványokkal. A szöveg szerint „megteltek Szent Szellemmel” és hirdették a szavakat, melyeket a „Szellem adott kimondásra”. Maguk a tanítványok nem beszélték ezeket a nyelveket, csak megteltek a Szellemmel kimondták a szavakat, melyeket a Szellem adott a szájukba.

A sínai kinyilatkoztatást ünnepelni összesereglett zarándokok tehát csipkebokrok helyett, égő tanítványokat láttak, akik Isten hatalmát hirdették nekik a tűzből. Ez egyértelmű jel volt a számukra, hogy Isten újra meglátogatta és megszólította a népét.

Ugyanilyen jel volt az is, hogy a tanítványok nyelveken szóltak a néphez. Pál ugyanis ezt írta: „A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr.

Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól.” (1Kor14,21-22)

A jelet, amelyre Pál hivatkozik Ésaiás próféta ígérte meg akkor, amikor megfedte Izraelt amiatt, hogy jobban szeretik a bort Isten szavánál és tiszteleténél. Efraim részegeit Asszíria (és majd az Antikrisztus) bünteti meg (Ésa 28,1-4). De Jeruzsálem papjai és prófétái is részegek, beszédük olyan, mint a „hányás”, ami mindent undorítóvá tesz. Zavaros és érthetetlen, mint a részegeké. Mivel ez tetszik a népnek, Isten is így szól hozzájuk: idegen nyelveken, zavaros szavakkal. Az, aki felajánlotta nekik, hogy „megnyugosztja” őket (Mt11,27-28), most idegen nyelveken beszél azokhoz, akik nem hittek benne, ahogy „testének napjaiban” példázatokban szólt a tömeghez, hogy „hallván halljanak, és ne értsenek” (Ésa28,7-13).

Nem véletlen, hogy azok, akik a tűz és a nyelvek jele ellenére hitetlenek maradtak, azzal vádolták a tanítványokat, hogy „édes bortól részegedtek meg”.  (Az édes vagy desszertbor alkohol tartalma magasabb a „sima” borénál). Ez a gúnyolódás készteti Pétert arra, hogy előlépjen, és a kíváncsiaknak értelmezze a jelenséget, a gúnyolódóknak pedig csattanós választ adjon. Az a Péter, aki Jézust háromszor tagadta meg a szolgák előtt, most a nyilvánosság elé lép, és teljes bátorsággal hirdeti Jézus halálát és feltámadását, megmutatva ezzel a Szellem-keresztség elsőszámú célját, a bátor tanúskodást.

De mielőtt megvizsgálnánk Péter beszédét, foglaljuk össze az ígéret beteljesedésének eseményeit:

  1. A tanítványok imádkozva együtt voltak, hogy várják az ígéret beteljesedését. Nem léptek a nyilvánosság elé addig, amíg a megígért Szent Szellem ki nem töltetett rájuk.

  2. A Szent Szellem éppen Pünkösd ünnepén szállt rá a hívőkre és töltötte be a tanítványokat, jelezve, hogy ez az ünnep is elnyerte prófétai valóságát, beteljesedését.

  3. Külső jelek kísérték az ígéret beteljesedését: szélvihar hangja, lángnyelvek, a lángnyelvekből pedig – a tanítványok által kimondott szavakon keresztül – Isten szólt a világ minden tájáról a jeruzsálemi zarándokünnepre összesereglett izraelitákhoz, mégpedig mindenkihez, a saját országa nyelvén, ahol született. Ezeket a külső jeleket már nem fogjuk megtalálni a pogányok pünkösdjekor, hiszen a Törvény azokhoz szól, akik a Törvény alatt vannak, vagyis a Törvényt ismerőkhöz.

  4. Megmarad viszont a szólás, mint jel, idegen nyelveken (akár emberekén, akár angyalokén) és a prófétálás, melyek között az egyetlen különbség, hogy az, aki szól, az egyiket (a prófétálást) érti, a másikat (a nyelveken szólást) viszont nem. Vagyis nem az értelméből szól, hanem azokat a szavakat mondja ki, melyeket a Szent Szellem ad a szájába. Jelen esetben a tanítványok olyan nyelveken beszéltek, melyeket ők maguk nem ismertek, de mások, akik abban születtek, pontosan és jól értettek. Ilyen se előtte, se utána nem fordul elő a Bibliában.

  5. Akik értették a tanítványok Szellemtől adott szavait, azok azt hallották, hogy Isten hatalmas (fenséges, csodálatos) tetteit hirdetik nekik. Az, hogy a tanítványok ennyiféle nyelven hirdették Isten csodáit, azt vetítette előre, amire a Szellem e kitöltetése adatott: hogy eljusson az Evangélium a Föld véghatáráig, minden néphez, törzshöz, nemzethez és nyelvhez. A Szellem-keresztség tehát egyáltalán nem valami öncélú dolog. Azért kapjuk, hogy képesek legyünk szolgálni azoknak, akik még a halál sötét árnyéka alatt ülnek.

Pontosan ezt teszi Péter is, bátran kiáll és megtérésre hívja az embereket.

A bejegyzés trackback címe:

https://gorbiczt.blog.hu/api/trackback/id/tr3414686506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.