Amikor Isten megteremtette az égitesteket, akkor két feladatot adott nekik, az egyik az, hogy világítsanak, a másik, hogy mutassák az idő múlását. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez volt az idő kezdete, Isten gigantikus óraművének beindulása. A nap szerepe volt, hogy jelölje a nappalokat, a nap hiányában pedig a Hold és a csillagok (ideértve mindenféle égitestet: a csillagtól a bolygókon át a Földre hulló és a légkörben elégő aszteroidákig) világítottak az égbolton keresztül. A nap felkelése és lenyugvása határozta meg a nappalok és éjszakák váltakozását, a Föld nap körüli keringése az éveket, a Hold váltakozása (újhold, telihold, fogyó hold) a hónapokat. És ezek jelölték ki az ünnepeket is. A fő ünnepek (húsvét és a sátorok ünnepe) teliholdra esett, a sófárzengés ünnepe újholdra (Pünkösdöt az első kéve napjához, az engesztelő napot pedig a sófárzengéshez kötötték). Minden sabbatkor és minden hónap elején (újholdkor) extra áldozatot kellett bemutatni a szentélyben.
Az emberiséget régóta lenyűgözte az éjszakai égbolt látványa és az égitestek vándorlása. Az Özönvíz után a bálványimádás szorosan kötődni kezdett az asztrológiához. A Napot istenként, a Holdat istennőként imádták már Bábelben is (a nők menstruációs ciklusa is a Holdhoz igazodik). Mágusok, papok hada kémlelte az eget abban a reményben, hogy a csillagok járásból ki tudják olvasni az istenek akaratát. Isten ezt a fajta bálványimádást kategorikusan megtiltotta Mózes törvényében (5M4,19-20):
„Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég alatt levő többi népnek hagyta meg Istened, az ÚR. Titeket azonban kézen fogott az ÚR, és kihozott az egyiptomi vaskohóból, hogy az ő tulajdon népe legyetek. Így van ez ma is.”
Az égbolt tanulmányozását tehát az Örökkévaló az „ég alatt levő többi népnek hagyta meg”. Isten a természeti kijelentésen bőven túl adott magáról kijelentést a választott népnek, akik ezek után nem szorultak rá, hogy az égitestekből próbálják megfejteni kicsoda az Isten és mit, mikor akar tenni. Hiszen Isten maga ment el értük, szabadította ki őket és jelentette ki magát. Izrael éppen ezért soha nem a csillagokhoz folyamodott tanácsért, ha meg akarta kérdezni az Urat, hanem a prófétákhoz és az Írásokhoz. Ésaiás is éppen erre int a Messiással kapcsolatban (8,19):
„Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?”
Ahogyan a halottak sem adhatnak tanácsot Isten helyett, ugyanúgy az élettelen égitestek sem világosítanak fel Isten akaratáról. Ésaiás azt is megmondja, hogy az elköltözöttek „bölcsessége” vagy az égitestek helyett, mire kell figyelni (Ésa 8,20):
„A törvényre (tórára) és intelemre (a szövetség igéreteire) figyeljetek!”
Igen, igaz, a napkeleti mágusok, egy csillagot követve érkeztek Jeruzsálembe, de ők nem tartoztak Isten népéhez. Amikor Heródes összehívta az írástudókat, nem a csillagokat nézték, vagy a mágusok csillagát ellenőrizték le, hanem Mikeás próféta írását idézték, amikor kijelentették, hogy a Messiásnak Betlehemben, Dávid városában kell megszületnie. A mágusok érkezése éppen Izraelnek volt külső jel: már a pogányok is a Messiást keresik! A mágusok pedig valószínűleg Bálám próféciáját követték: „Csillag származik Jákóbból”. Izrael fiainak azonban egészen más jeleket kellett volna felismerniük, hiszen a Messiás számos jelet és csodát tett közöttük, melyek nem a csillagállásokba voltak írva, hanem a próféciákban kijelentve.
Ha pedig Izraelnek a kijelentés adatott a csillagokba írt üzenetek helyett, az Egyházra még inkább igaz, hogy Jézus nem a csillagokon keresztül üzen nekünk. A Szentlékek ezekben a pillanatokban is Jézus visszatérésére készít fel bennünket, hiszen az Úr ezt mondta (Jn16,13):
„Amikor azonban eljön ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.”
Egyetlen példát sem tudunk, amikor Isten a csillagállásokon keresztül adott volna jelet akár Izraelnek, akár az egyháznak.
Mit jelent akkor az, hogy „lesznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban?” Először is, semmiképpen sem azt, hogy csillagképek és bolygóegyüttállások lesznek jelek...