Sok kérdést kaptam ezzel kapcsolatban, így kutakodtam és gondolkodtam egy kicsit, és erre jutottam:
Ha lesz, az nem a mostani események miatt lesz.
A mostani események (amerikai atom-tengeralattjáró és anyahajó-flotta, rakétaelfogó rendszer telepítése stb.) az amerikai kommunikáció szerint nem csapásmérést szolgál (ahhoz mondjuk kevésnek is tűnik), hanem világos jelzést ad a sztálinista diktátornak: ha megtámad egy katonai bázist vagy interkontinentális rakétát lő ki, ugyanolyan katonai válaszcsapásra számíthat, mint Szíriában Asszad a szaringázas támadás után. Kérdés persze, hogy mi lenne egy nem interkontinentális rakéta indítása vagy egy újabb atomteszt esetén. Az amerikaiak tehát nem készülnek háborúzni, és adott esetben is korlátozott csapást mérnének. És itt jön az első de.
Túl sok a paranoiás vezető manapság. Ez pedig kiszámíthatatlanná teszi a helyzetet. Trump elnöksége első heteiben ráijesztett a világra azzal, hogy mindenféle gyanús alakokat emelt hatalomba és teljesen kiszámíthatatlan üzeneteket küldött a világnak. Ez mára már konszolidálódott valamelyest, de nem tudni, hogy a világ vezető gazdasági és katonai hatalmának első embere hogyan viselkedik krízishelyzetekben. Mondjuk egy olyanban, amilyenben Kennedy volt a kubai rakétaválság idején. Az Észak-koreaiak pedig amúgy is egy alternatív valóságban élnek már régen, nem lehet a diktátortól elvárni, hogy reálisan lássa a világot és a valódi erőviszonyokat, ahogy Sztálintól, Ceausescutól vagy Kadhafitól sem lehetett. A kölcsönös paranoia viszont oda vezethet, hogy a helyzet eszkalálódik. Én ezt nem tartom valószínűnek, de lehet, hogy csak váltig reménykedem benne, hogy elkerülhető.
De mi történne, ha mégis háborús konfliktus alakulna ki? A tapasztalat az, hogy az Észak-Koreához hasonló diktatúrák nagyon ingatagok. Sokkal kisebb a teljesítő képességük még annál is, ami látszik. Ez a dolgok természetéből fakad. A kontraszelekcióból, a szervilis idiótizmusból, ami előbb utóbb ellenséget lát a tehetségben és üldözi. A rezsim önpusztító hajlamaiból, és abból, hogy az alattvalók – hiába nyomják el bennük és ők magukban – a szívük mélyén tudják, hogy úgy rossz ez az egész, ahogyan van. És biztosan lehetne találni a legfelsőbb katonai körökben is olyanokat, akik a bőrükért cserébe, szívesen hátba döfnék ezt a kövér kis … gyereket. Az atomfenyegetés inkább a Dél-koreaiak parája és nem Amerikáé, de azért az biztosan megoldható lenne, hogy az atomarzenált kiiktassák. Észak-Korea katonailag viszonylag egyszerűen legyőzhető lehetne. (Ez az „egyszerű” persze több tíz vagy száz ezer ember halálát, megnyomorodást és kimondhatatlan szenvedését jelentené, míg a harcok el nem csitulnak és még az után is. Ennek azt lehet ellene vetni, hogy most is tíz és száz ezrek senyvednek táborokban.) És itt jön megint a de.
A háborút könnyű lehet megnyerni, de mi lesz utána? Szaddam Husszeint is viszonylag egyszerű volt legyőzni a csatatéren, de a békét nem sikerült megnyernie Amerikának. A megbomlott hatalmi egyensúly pedig átrendeződésekhez vezetett, amelyek nem éppen Amerika akarata szerint alakultak. Az Észak-koreai rezsim bukása után kialakulhat olyan gerillaháború, mint amilyen Afganisztánban, különösen, ha a kínaiak és az oroszok is beszállnak, mert egy nyílt katonai konfliktust azért nem kockáztatnának. De lehet olyan koreai egyesülés is, mint Kelet- és Nyugat-Németország esetében. És e két végpont között még számos átmeneti árnyalat.
Félve mondom ki, de én a lelkem mélyén úgy érzem, örülnék neki, ha eltakarítanák a világ utolsó maoista-sztálinista diktatúráját. Az imám viszont az, hogy ha lehet, ez puskalövés nélkül történjen meg. És akkor talán viszontláthatnám egykori egyetemi évfolyam és szobatársamat, aki a diplomaosztó után, titokban befogadta az Urat, és akinek úgy csempésztünk koreai Bibliát a stuttgarti iratmissziótól ’87-ben. Amit persze nem mert magával hazavinni, és én a polcomon őrzöm, mert nem hallottam semmit sem felőle azóta, hogy felpakolta a hűtőgépet és a hi-fi tornyot, és felszállt a vonatra. A nevét most nem írom ide, de csak úgy hívtuk: Kovács úr, mert az volt a munkája, hogy mozdonykerekeket ellenőrzött egy kis kalapáccsal az öntőüzemben. Remélem él még, és jól van. És ez így is marad.