Trump felrúgta Obama alkuját Iránnal, melyben az „iszlám köztársaság” vállalta, hogy felfüggeszti az atombomba létrehozására irányuló programját, cserébe Amerika és nyugati szövetségesei felfüggesztik Irán gazdasági, pénzügyi és technológiai elszigetelését. Az alku létrejöttével számos nyugati cég udvarolta körül az iráni vezetést annak reményében, hogy jó üzleteket köthetnek a 80 milliós országgal. Különösen a franciák és németek igyekeztek a leggyorsabbak lenni, most pedig – értelemszerűen – ők a leghangosabban tiltakozó kárvallottjai Trump döntésének.
Az alkunak egyetlen elszánt ellenzője volt kezdettől fogva, Izrael. A zsidó állam ugyanis egyrészt nem hitte el, hogy Irán titokban nem folytatja a fejlesztéseket és tényleg lemondott az atombomba létrehozásáról. Másrészt teljes joggal tartott tőle, hogy Irán a megnövekedett bevételeiből azokat az iszlám milíciákat fogja támogatni, melyek segítségével befolyást gyakorol a környező országokra és imperialista törekvéseket követ. Míg az első állításra (hogy ti. jelenleg is folyik az atombomba fejlesztése) nincs bizonyíték, annál inkább a másodikra. Irán közvetve és közvetlenül jelen van Irakban, Szíriában és Libanonban. Az Irán támogatását élvező siíta milíciák harcolnak Jemenben, próbálják destabilizálni a hatalmat Szaúd-Arábiában és Bahreinben. De halásznak a zavarosban Szudánban, sőt Egyiptomban is.
De nem csak Irán rendelkezik birodalmi ambíciókkal a Közel-Keleten. Törökország a meggyengült Egyiptom helyébe szeretne lépni, maga is terjeszkedik nem csak a háború sújtotta Szíriában, hanem Szudánban is, a Szuezi csatorna kijárata közelében. Ez nem csak Izraelt, hanem szövetségesét, Egyiptomot is aggasztja. Az eddigi megkérdőjelezhetetlen szunni hatalom, a muzulmán szent helyek, Mekka és Medina őrzője, a szaúdi királyság persze nem szeretné elveszíteni hegemón szerepét és ringbe szállt annak védelmezésére. A háttérben pedig ott vannak a nagyhatalmak, az USA és a birodalmi ambícióit újraélesztő Oroszország.
Obama ebbe a veszélyes elegybe próbált stabilitást vinni azzal, hogy megpróbálta egy egyezménnyel pacifikálni Iránt, és érdekeltté tenni a békében.
Az egyezmény felemás eredményeket hozott. Talán leállította, de biztosan lelassította az iráni atombomba építését. Az ezt ellenőrző szerv (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) esküszik rá, hogy szigorú ellenőrzései garantálják, hogy a perzsa állam nem dúsít uránt. Izrael ennek ellenkezőjét állítja, de hitelt érdemlő bizonyítékkal nem szolgált. Netanjahu nagy performanssza csak azt bizonyította, hogy Iránnak volt atombomba programja. Azonban ismervén azt a bújócskát, amit akkor az irániak előadtak, a gyanú nem megalapozatlan, hogy azért valamin mesterkednek. Amin viszont biztosan mesterkednek, azok egyre nagyobb hatótávolságú és egyre precízebb rakéták. Ez Trump szerint ellenkezik az alkuval, az irániak szerint nem. Fenyegetőnek viszont fenyegető, a rakéták jelenlegi hatótávolságában van már Ciprus és Görögország is. Amit az alku egészen biztosan nem állított meg, az az iráni fegyveres befolyás további terjedése. Irán fegyverekkel látja el a térség országainak síita milíciáit, a jemeniek pedig több rakétatámadást indítottak már Riad ellen iráni eszközökkel.
Az alku felmondása első sorban Izraelnek ad szabad kezet a fellépésre. Izrael már aznap megfenyegette a szír elnököt, Asszadot azzal, hogy likvidálja, ha nem akadályozza meg, hogy az irániak támaszpontokat hozzanak létre az általa ellenőrzött területeken. Majd számos szír támaszpont ellen intézett légitámadást, ahol irániak rakétákat akartak telepíteni. Iránnak ugyanis nincs más esélye, hogy Izraelnek visszavágjon, csak a rakétázás. Az izraeli hadsereg technológiai és légi fölénye azt is garantálja, hogy a földi csapatoknak se legyen esélyük egy támadásra. Így Iránnak három lehetősége marad visszavágni: a rakéták, a milíciák gerilla és terrorháborúja és a cyber-háború. Egyik sem alkalmas arra, hogy igazán keményen odavágjon Izraelnek, ha… És itt jönnek a bizonytalansági tényezők: Törökország és Oroszország magatartása, akiket az izraeli diplomácia igyekszik kívül tartani ezen a konfliktuson, kérdés milyen sikerrel.
Irán azonban nem csak a harctéren sebezhető, hanem a hátországban is. A nemzetgazdaság felét kitevő olaj- és gázkereskedelmet lényegében egyetlen kikötő bonyolítja le. Egy másik pedig a konténerhajókat fogadja. Csak e két létesítmény megbénítása elég ahhoz, hogy Irán gazdasága megroppanjon. A háborúhoz pedig köztudomásúlag 3 dolog kell: pénz, pénz és pénz.
Az iráni társadalom sem egységes. A perzsa sah elüldözése után a polgárinak indult forradalmat „elrabolták” a vallásos fanatikusok (ahogyan az arab tavasz polgárinak indult forradalmai is átfordultak iszlamizációba). A társadalom egy része nyugatosodni, modernizálódni akar, míg a másik fele szigorúan vallási államot szeretne. A lakosság apolitikus része is elégedetlen azzal, hogy az ország egyre jobban leszakad a világtól és nehezményezi, hogy az erőforrások jelentős részét az állam a birodalmi törekvései érdekében külföldi szervezetekre és fegyverekre költi. A nemrég kirobbant súlyos tüntetések kiváltó oka ugyan egy földrengés és annak állami (félre)kezelése volt, de jól mutatta a felszín alatt lappangó feszültséget.
A másik súlyos társadalmi feszültségforrás maga a forradalmi gárda, az iszlám köztársaság ökle, afféle munkásőrség. Az iráni politikai berendezkedés sajátja, hogy vannak választások és parlament, kormány és miniszterelnök, de van egy vallásos testület, az „Őrök Tanácsa”, amely afféle legfelsőbb bíróság, államelnökség és Alkotmánybíróság egyben. Övék az utolsó szó. Az ország megosztottságát jól mutatja, hogy míg a parlament és a kormány modernizáció párti, addig az Őrök Tanácsa ultrakonzervatív. A helyzetet tovább fokozza, hogy az iráni hadsereg és rendőrség a kormánynak van alávetve, a forradalmi gárda viszont a papok fennhatósága alatt áll. A gárda végzi el a piszkos munkát az ajatollák számára bel- és külföldön egyaránt. A gárda és annak vezetői pedig a lojalitásukért cserébe földeket és részesedéseket kapnak az állami vállalatokban, így nem csak katonai hatalommal rendelkeznek, hanem az évek során gazdasági hatalomra is szert tettek, így lettek állam az államban. A gárda sok iráni szemében szálka, részben az elnyomás, részben a korrupció miatt, de a kormányoknak már régen nincs hatalmuk arra, hogy érdemben szembe szálljanak velük. Így, bár Irán tízszer akkora, mint Izrael, egy háborúban nem sok esélye volna.
Azonban itt lép be az irracionalitás.
Iránban nem telik el nap, hogy ne beszélnének arról, hogyan törlik el Izraelt a föld színéről. Ha van levonható tanulsága a holokausztnak, akkor az az, hogy ha hatalmuk lenne rá, meg is tennék. Ezért Izrael számára létfontosságú, hogy ne kerüljenek abba a helyzetbe, hogy a halálos fenyegetéseiket képesek legyenek beváltani. Ezért olyan fontos a zsidó államnak, hogy Irán semmiképpen se juthasson atomfegyverekhez, se olyan rakétákhoz, melyekkel képes lenne komoly csapást mérni. Az Irániak viszont bedőlhetnek a saját propagandájuknak és elhitethetik akár magukkal is, hogy elég erősek ahhoz, hogy Izraelre támadjanak – pláne ha Allah is úgy akarja.
Én – hangsúlyozottan teljes laikusként, csak a bibliai próféciákból kiindulva – azt prognosztizálom, hogy lesznek ugyan csetepaték, de a nagy fordulatot Szaúd-Arábia összeomlása hozza majd - kb. jövő ilyenkor. Ekkor jön el az ideje annak, hogy Iránt akár katonailag is szükséges legyen megfékezni, hogy ne terjeszkedhessen tovább. Ezután pedig teljesen új államalakulatok jönnek majd létre, Egyiptom pedig – amely kimarad ebből, újra megerősödik. Ahogyan Izrael is, de éppen azért, mert nem marad ki belőle.
Úgy hiszem, a Közel-Kelet drasztikus átalakulások előtt áll, ahogyan az egész iszlám világ is, és ezt mindannyian meg fogjuk érezni. Trump az alku felrúgásával elsősorban Amerika érdekeit tartotta szem előtt, mégpedig azzal, hogy Izraelre (és Szaúd-Arábiára) testálta a munka nehezét. Szeretne egyre kisebb mértékben, csak a háttérből résztvevője lenni a nagy átalakulásnak, a terhet pedig viseljék azok, akiknek ez az elemi érdekük. Változik a munkamegosztás, erősödik Izrael támogatása, de csökken Amerika katonai szerepe. Az alku felrúgása ebbe a tervbe illeszkedik.
