Görbicz Tamás

Csapás csapás hátán

2019. november 13. - gorbiczgy

Újra kiújultak a rakétatámadások a Gáza-övezetből Izrael déli részei ellen. Az ok, hogy az övezetet uraló Hamasz nevű terrorszervezet elvesztette az ellenőrzést a saját utcái felett. Ők megpuccsolták a túl mérsékeltnek tartott PFSZ-t (akik – legalább is névleg még – hatalmon vannak Cisz-Jordániában, a palesztin autonóm területeken). A HAMASZ-t pedig egy fél éve megpuccsolta az Iszlám Dzsihad, ugyanazért: nekik már túl puhák voltak.

izrael_gaza10.jpg

Mióta Trump elismerte Jeruzsálemet a zsidó állam fővárosaként, minden pénteken ezrek vonulnak fel a Gáza-övezetet Izraeltől elválasztó biztonsági kerítésnél, zászlókat lengetnek, gumikat égetnek, köveket dobálnak, és az öklüket rázzák (mindkettőt). Néha megpróbálják áttörni a kerítést, vagy tüzes papírsárkányokat, és kis léghajókat indítanak útra, hogy felgyújtsák velük a mezőgazdasági területeket. Az Izraeli katonaság úgy védekezik ezzel szemben, hogy a kerítéshez túl közel merészkedő tiltakozókat mesterlövészek veszik célba (elvileg lábra céloznak, a gyakorlatban úgy, ahogy sikerül.) A HAMASZ néhány évvel ezelőtt sikeresen tesztelte az egyiptomiakon a tömeges áttörést, a katonák hiába használtak éles lőszert, a több ezres tömeg áttörte a határkerítést, és a többség átjutott Egyiptomba. Ez az Izraeliek egyik rémálma is. Ez ugyanis vagy tömegmészárláshoz vezetne, vagy sok ember illegális beözönléséhez, akik – és ezt a korábbi szomorú tapasztalatok igazolták – komoly kockázatot jelentenek az izraeliek biztonságára. A HAMASZ-nak, amely igazi terrorszervezet, mindkettő megfelel, mivel nem becsülik se a palesztinok, pláne nem az izraeliek életét. Ha a hadsereg lelövi a határsértőket, az is jó nekik, mert propaganda-anyagot jelent a „megszállók” brutalitásához, amit az arab tévék rögvest szétrepítenek az arab világban (akár csak idehaza a propaganda média azt, ha egy migráns valami rosszat követ el.) Ha pedig sikerül bejutni, akkor végre lehet hajtani egy autós vagy késes támadást izraeli területen, ha pedig fegyverrel vagy robbanóanyaggal sikerül behatolni, még rosszabb is jöhet.  Így hát az izraeli hadsereg bulldózerekkel, hatalmas földsáncokat emelt a határra, hogy fékezzék a gyalogsági rohamot, és ezek tetején alakítottak ki állásokat a mesterlövészeknek, akik igyekeznek a veszélyesen közeledőket egyesével megállítani, és állandóan különféle drónok köröznek az övezet felett. Így megy ez már több mint egy fél éve, minden pénteken. (Péntek a muzulmán pihenőnap, ilyenkor mondják el az imámok tüzes beszédüket a déli ima alkalmával, ostorozzák a „megszállókat”, felmagasztalják a mártírságot és a többit…) A HAMASZ többször megszenvedte az izraeli hadsereg válaszcsapásait, számos vezetőjét, harcosát és gyárát vesztette el a légitámadásokban, melyek jellemző koreográfiája, hogy megcsörren a telefon a célpontnak kiválasztott házban, és bejelentik, hogy mindenki fusson, akinek kedves az élete, mert a csapás már úton van. Az izraeli hadsereg ezzel próbálja a civil áldozatokat minimalizálni, de azok azért előfordulnak. A HAMASZ-nak nem sikerült az övezet 2 milliós lakosságából annyit mobilizálni, amennyivel ténylegesen áttörhetett volna, és a pénteki tüntetések is vesztettek a lendületükből. A mártír hajlamúak is szép lassan elfogytak. (Bármilyen hihetetlen, de a palesztinok döntő többsége sem akar acsarkodni, csak békében élni és felnevelni a gyerekeit.) A HAMASZ kerülte a nyílt konfliktusokat az izraeli hadsereggel, sőt, tartós tűzszüneti egyezményt kötött, de egy új militáns szervezet kezdte átvenni az utcák felett a hatalmat, az Iszlám Dzsihád. Ennek hátterében pedig iráni pénz és iráni ügynökök álltak. A régi terrorszervezet kifulladásával, az irániak egy újabb, még militánsabb, és még elszántabb terrorszervezetet hívtak életre. Ennek vezetőjét likvidálta egy izraeli légicsapás, ami az újabb eszkalációhoz vezetett. (A gázai csapással párhuzamosan, Damaszkuszban is légicsapás sújtotta egy ismert Iszlám Dzsihád vezető lakását.) Izrael ezzel üzente meg félreérthetetlenül, hogy nem tűri el az újabb terrorszervezetek tevékenységét. Irán pedig új fokozatra kapcsolt a térségben azzal, hogy olajszállító tankereket szabotált robbantásokkal, lebombázott szaúdi olajlétesítményeket, az általa támogatott siíta miliciák lépnek fel a legkegyetlenebbül a tüntetők ellen Irakban, a Hezbollah-n keresztül destabilizálta és nagyrészt ellenőrzése alá vonta Libanont, és új lendületet adott a terrorizmusnak Gázában. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy újra hozzá fogott uránt dúsítani, látható, hogy igen erősen elkezdte rázni a pofonfát, lépésre kényszeríti az ellenlábas országokat.

Mindeközben magában Izraelben és az ország északi határán, Libanonban is belpolitikai válság bontakozott ki – egészen eltérő okokból.

Izraelben Netanjáhú nacionalista politikai formációja egyre inkább a vallásos telepesek fogságába esett.

Magában az izraeli belpolitikában egyébként is forró téma az ortodox judaisták helye és szerepe a társadalomban. A hagyományos pajeszes, kaftános zsidók közül sokan még az államot is elutasítják, de a különféle szociális támogatásokat azért elfogadják. Mivel hagyományosan sok gyereket nevelnek, magának a társadalomnak az összetétele is eltolódik a javukra. Ugyanakkor nem fizetnek adót, nem vonulnak be a hadseregbe, egy szóval, a társdalom többi része úgy érzi, hogy a terhekből nem, a juttatásokból annál inkább kiveszik a részüket. Mivel a pártjuk volt sokáig a belpolitikai mérleg nyelve, sokkal nagyobb befolyással rendelkeztek a politikában is, mint azt a társadalmi részarányuk indokolta volna. A másik kategória a telepesek, akik többségükben modern életvitelt folytatnak. Ők „micvának”, vallási kötelességnek érzik, hogy újabb és újabb telepeket hozzanak létre a palesztinok lakta területeken, egyfajta új honfoglalást hirdetve. S hogy mi legyen az arabokkal? Egyik szóvivőjük fogalmazta meg a legtalálóbban: „1300 évig lakhattak őseink földjén, melyre most az Örökkévaló akaratából visszatértünk. Itt az ideje, hogy ők kiköltözzenek. Nem számítjuk fel nekik a lakbért, de menniük kell, mert a jogos tulajdonosok hazatértek.” Másik oldalon pedig a palesztinok igyekeznek elkendőzni azt a tényt, hogy az ókorban ezen a darab földön egy világszerte híres zsidó állam létezett. Ők azt igyekeznek elhitetni mindenkivel, hogy az mindig is arab föld volt, a zsidók csak ürügyként hivatkoznak a Bibliára, abból egy szó se igaz. Az izraeli társadalom kevésbé vallásos részét viszont megijeszti az a perspektíva, hogy egyre inkább a telepesek fogják meghatározni az állam politikáját. Netanjahu áttolódásával a vallási jobboldalra, egy új politikai formáció jött létre a jobb-középen, amely kész lenne a baloldal, és ami még furább, az arab pártokkal együtt kormányozni. Csakhogy egyik tömbnek sincs többsége a parlamentben. Maga a helyzet is egységkormányt kívánna, kérdés, hogy az érdekek kusza szövetében, sikerül-e ilyet létrehozni? (A választások óta eltelt 6 hétben nem sikerült.) A patthelyzetet a második előrehozott választás sem oldotta meg, inkább tartósította. De lehet, hogy neki kell menni egy harmadiknak.

Egészen más tőről fakadnak Libanon problémái.

Az egykor virágzó országot Jasszer Arafat palesztin milicistái (PFSZ) tették tönkre, akik itt vetették meg a lábukat, miután előbb Tunéziából, majd Jordániából (bölcs előrelátással) elüldözték őket. Libanonnak erre nem volt ereje, így a PFSZ állam lett az államban. Egy milliós nagyságrendű fegyveres milícia megjelenése, alapjaiban rúgta fel a status quo-t, ami véres polgárháborúk sorozatához vezetett. Ebből az ország egy fura egyezséggel lábalt ki: a hatalmat megosztották a keresztények, szunni és sií muzulmánok között. (Az államelnök mindig keresztény, a miniszterelnök mindig szunni, a házelnök mindig sií.) Ez a formáció majd két évtizedig (úgy, ahogy) működgetett. A törékeny egyensúlyt három tényező billentette ki. Az egyik az „arab tavaszt”-t is kiváltó világgazdasági megrázkódtatások, a másik a társdalom változásai (részben a szomszédos Szíria összeomlása, és az azt követő polgárháború következményei), amit a régi status quo már nem követett le. Végül a Hezbollah nevű (szintén Irán által támogatott) sií milicia megerősödése, amely most ugyanolyan veszélyt jelent a libanoni társdalom többi részére, mint annak idején az Arafat féle Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ). Az uram-bátyám-sógor-komám, a korrupció a gazdaságot a tönk szélére sodorta (Libanon államadóssága a GDP 150%-a, és meredeken nő, a gazdasági reformokat is csak újabb kölcsönökből lehetne finanszírozni.) Az egyre romló állapotok miatt tört ki az elégedetlenség, vallástól függetlenül (ahogyan Irakban is).

A több száz rakéta, amelyet Gázából Izraelre lőttek, azt a dilemmát veti fel a zsidó állam számára, hogy indítson-e újra tisztogató hadjáratot (nagy veszélyekkel és áldozatokkal járó földi offenzívát) Gázában, vagy megvárja, amíg ez a hullám – utánpótlás hiányában – kifullad, és lehet valami tűzszünet félét kötni. Ha még sem fulladna ki, a földi offenzíva sem lesz elkerülhető, mert az iskolákat sem lehet zárva tartani örökké, ahogyan az emberek sem élhetnek hetekig óvóhelyeken.  

Azért reménységül álljanak itt Ésaiás próféta szavai, ígéret a Messiás békekirályságáról (Ésa2,1-4):

1Izajásnak, Ámoc fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről.

 2Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején,

és magasabb lesz a halmoknál.

Odaözönlenek mind a nemzetek,

3felé tart számos nép, és így szól:

 „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához,

hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk.

Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása.”

 4Ő tart majd ítéletet a nemzetek között,

és igazságot szolgáltat számtalan népnek.

 Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat,

és lándzsájukat szőlőmetsző késsé.

Nemzet nem emel kardot nemzet ellen,

és nem tanul többé hadviselést.

A bejegyzés trackback címe:

https://gorbiczt.blog.hu/api/trackback/id/tr6115304808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kvadrillio 2019.11.14. 14:10:17

SZTEM IZRAEL INTENZÍVEN LOHOL AZON AZ ÚTON, HOGY KIHÚZZA A GYUFÁT.
ÉS SIKERÜLNI FOG NEKI !!!