Az Olajfák hegyi beszédben (Mt24; Mk13; Luk21) Jézus a tanítványai három kérdésére ad választ: Mikor lesz a templom lerombolása? Mi lesz Jézus visszatérésének jele? Mi lesz a korszakváltozás (helytelenül: világ vége) jele, vagyis mikor kezdődik el a Messiás békekirálysága, az Ezeréves királyság (latinul: Millennium)?
Jézus az első kérdésre azzal válaszol, hogy Jeruzsálem és a templom pusztulása akkor jön el, amikor látják a várost ostromgyűrűbe zárva.
A másik két kérdésre kétféle választ ad: mi NEM lesz a jele, és mi LESZ a jele.
Nem lesz a jele: háborúk, éhínségek, földrengések, járványok.
Bár ezek megszaporodnak az idők végén, mint a szülési fájdalmak. Ezekre játszanak rá a hitetők és a hamis próféták is a világban és az egyházban, akik kihirdetik, hogy most jött el ennek vagy annak az ideje („bé tölt az idő”). „De ti (a tanítványaim) ne kövessétek őket.” Apokaliptikus időkben, az emberek hajlamosak illuzórikus megoldásokban hinni, éppen ezért tudja majd az Antikrisztus elhitetni őket. Ezért fontos, hogy ne ragadjunk ki részleteket a próféciákból, hanem az egészet szemléljük.
Mi lesz a jele: „Ország ország ellen támad” – ezt sokan az első világháborúra értelmezik. Szerintem azonban egy idézet Jeremiás babiloni tekercséből, melyet az Eufráteszbe kellett süllyeszteni: (51,45-46)
„Jöjj ki onnan, népem! Mentse mindenki az életét, hogy el ne érje az ÚR haragja! Ne lágyuljon meg a szívetek, és ne féljetek, ha hírek hallatszanak a földön, ha egyik esztendőben ez a hír járja, a másik esztendőben az a hír, és ha erőszak lesz is a földön, és uralkodó tör uralkodó ellen!” (Mert bár úgy tűnik, hogy a végső Babilon mindig győz, a vége az lesz, hogy elsöpri az ítélet.)
Ez – véleményem szerint – az antikrisztusi világbirodalom Közel-keleti felemelkedését övező háborúkról szól, melyek – talán – éppen most zajlanak a szemünk előtt. Isten pedig az utolsó pogány birodalom, a „veres fenevad” felemelkedésével párhuzamosan, erőteljesen hívja az „övéit”, hogy megmenekülhessenek a birodalmat és csatlósait sújtó haragtól. Ezt mondja Jézus második jelnek: „És Isten Országának ez az evangéliuma hirdettetik minden népnek, és akkor jő el a vég”. Vagyis a kataklizmák önmagukban nem, de egy világméretű ébredéssel karöltve, már jelzik a vég közeledtét.
Jézus visszatérése két eseményt is magában foglal. Az egyik az egyház elragadása, a másik Izrael megszabadulása az Antikrisztustól. Az Egyház elragadásának semmilyen előjele sincs, hanem a hívőknek állandóan készen kell állniuk („ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik…”; „Akik készen voltak bementek”). A másodikat, Izrael szabadulását, számos jel előzi meg:
Izrael szövetséget köt (vagy megerősíti a szövetséget) az Antikrisztussal, és azt hiszi, hogy eljött a béke és a biztonság ideje. De csalódnia kell, mert a „béke és biztonság” helyett éppen rettenetes üldözés jön, melynek kezdete és jele az, hogy a „pusztító utálatosságot” a jeruzsálemi szentély szegélyén felállítják. (Ez persze feltételezi, hogy Jeruzsálem a zsidóké és van benne szentély és annak szegélye). Az üldözés 1260 napig (három és fél (Hold) évig) tart, és a Messiás visszatérése vet neki véget. Ez a visszatérés mindenki számára nyilvánvaló lesz (ahogyan a villámlás ellátszik a föld egyik szélétől a másikig), és kozmikus jelek előzik meg:
„Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Mt24,29-30)
„Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel;” (Mk13,25-26)
„és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.” „De még ezek előtt kezet emelnek rátok” (Luk 21,12)
„És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Luk 21,25-27)
Azért idéztem ide minden részt, hogy világos legyen: lesznek kozmikus jelek, de ezeket MEGELŐZI a „nagy nyomorúság” vagyis a nagy üldözés.
További két fontos tényt is látni kell:
Az első, hogy a kozmosz RENDELLENESEN fog működni, az azt összetartó erők is „megrendülnek”. Éppen az lesz bennük az ijesztő. A szeptember 23-i állítólagos „jel” viszont a kozmosz rendes, kiszámítható működéséből indul ki.
(Ugyanebből az okból téves a betlehemi csillagot bármilyen üstökössel azonosítani. Az a bizonyos „csillag” nem az asztronómia törvényei szerint működött. A Jézus keresztre feszítésekor beállt sötétség sem napfogyatkozás volt.)
A második, hogy nem arról van szó, hogy a Nap, a Hold és bizonyos csillagok együttállása jelet formál, hanem arról, hogy ezek az égitestek szokatlanul működnek. Világítaniuk kellene, de nem teszik, vagy éppen fordítva: a nap elviselhetetlenül perzsel. Jézus visszatérését pedig rendkívüli sötétség előzi meg, mint a tíz csapás idején. Visszatérésének dicsfénye lesz az „Emberfiának jele”, amelyhez képest az égitestek „elsápadnak”.
Ha a szeptemberi együttállások ezen jelek egyike lenne, a nyomorúságnak már legalább három éve tartania kellene. És bár sok nyomorúság van a Földön, azt nem mondhatjuk, hogy ilyen még soha sem volt a világ kezdete óta.
Nézzük ezek után a Jelenések 12 égi jeleit.