Ijesztő képet festenek felelős vezetőink a mentális állapotukat illetően.

A miniszterelnök úr úgy véli, hogy a magyarok többet tudnak a muzulmánokról - és különösen a migránsokról - azért, mert az ország 150 évig török megszállás alatt volt. Részben. Igaz, hogy azóta eltelt bő 300 év és a világ mostanában már 30, mit 30, már 3 év alatt is nagyot változik, de mi azért emlékszünk… Mire? Szokás úgy gondolni, hogy az Alföld elnéptelenedését a török okozta, pedig abban a 25 évig arra kóricáló és zabráló katolikus „felszabadító” hadaknak legalább akkora szerepük volt (élükön egy homoszexuális generálissal, de ez csak bónusz). A katolikus hadak pedig nem voltak sokkal jobb megszállók a törököknél, lásd a huszonév múlva kitört Rákóczi féle szabadságharcot, amelyet mintha nem a törökökkel vívtunk volna, sőt, a fejedelem, nem is a Vatikánba ment száműzetésbe, hanem valami török (?!) városba. Erdélyi fejedelmeink pedig egész jól együttműködtek a portával, ha nem is boldogan. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy jelentős különbség van egy felfegyverzett és hódító szándékkal érkező hadsereg és a háborús övezetekből menekülő, fegyvertelen emberek között. Ha a török hódoltság arra tanít, hogy egyetlen muzulmánt sem szabad az országba engedni, akkor mire tanít a katolikus hadakkal kapcsolatban?

Ha ennél jobb érve nem lesz a miniszterelnök úrnak, félő, közröhej tárgya lesz azután, hogy már embertelen és szívtelen elnyomóként tekintenek rá, és egyre inkább az ország lakóira is, akiket képvisel.

De nem mutat jobb állapotot Kásler miniszter úr sem, aki az emberi erőforrásokért felel, és sokszor úgy tűnik, hogy már a kormány is inkább eldugja. Azt nem mondhatjuk, hogy a járványt példásan kezelte volna, de írjuk a javára, hogy az egészségügy összeomlása nem következett be.

Végül ez is siker, ha nem is a szerint a mérce szerint, amit a miniszterelnök úr állított fel az első hullám idején, hogy asszongya: „a sikert a halottak számán kell mérni”. A szám meghaladja a 30 000 ezret, amivel lakosságarányosan és abszolút értékben is bőven a sikertelenségi skála éllovasai vagyunk. Hívő emberként osztom a miniszter úr azon nézetét, hogy a bibliai tanácsok és parancsolatok megtartása az egészségünkre is jó hatással van, amennyiben ezt nem külső kényszer, hanem belső meggyőződés motiválja.

De éppen hívőként nem gondolom, hogy a sámánizmusnak, az okkult és ezoterikus tanoknak ugyanilyen jótékony hatásai lennének, éppen ellenkezőleg. Antiszemitizmussal megspékelt kristálykoponya-tan, koronaaura tisztítás sámántánccal és hasonlók, igen távol esnek a krisztusi tanoktól, még annak erősen eltorzult római verziójától is. Ha a Tízparancsolat jó az egészségnek - éppen az abban foglaltak szerint -, a bálványimádás és a pogány babonák viszont ártanak neki. Nem lehet két urat szolgálni, ideje volna dönteni. Jó katolikus időkben ezt a hölgyet máglyán égetik meg boszorkányságért, és nem lovagkereszttel tüntetik ki. Szerencsére az idők változnak.

A házelnök úr viszont inkább mentális segítségre szorulhat, ha egy mesekönyv vagy a genderideológia elbizonytalanítja a nemi identitásában.

A legtöbb embernek határozott elképzelése van arról, hogy fiú-e vagy lány, és ebből különféle olvasmányok vagy egyetemi tanulmányok nem igazán zökkentik ki. A házelnök úr szilárdan ellent tud állni a brüsszeli nyomásnak, hibátlan logikával füleli le a háttérhatalmakat, csalhatatlan szimattal szagolja ki a liberális huncutságokat, kilométerekről megérzi a komcsikat, rendíthetetlenül őrzi büszke magyar identitását, de abban, hogy reggelenként szoknyát vagy nadrágot húzzon fel, igen könnyű elbizonytalanítani – saját elmondása szerint. Persze, tudjuk, hogy ő sem gondolta komolyan, inkább másokkal kapcsolatban aggódik, hogy mi lesz velük, ha a homoszexualitást nem lehet többé kriminalizálni vagy legalább elrejteni a szemek elől, tömegesen fognak az állampolgárok elbizonytalanodni nemi identitásukban, szegények azt sem tudják majd, hogy fiúk vagy lányok. De szeretnék mentálhigiénés segítséget nyújtani. Ha a nemi identitás pusztán attól megváltozna, hogy látunk valamit, vagy népszerűsítenek nekünk valamit, nem lennének homoszexuálisok. Ők ugyanis annyi heteroszexuális propagandával találkoznak életük során, hogy ha pusztán ettől megváltozhatna a nemi orientációjuk, már régen nem a saját nemükhöz vonzódnának. Problem solved, konyec problema, senkinek sem kell többé ereszeken csúszkálni. Ellenkező esetben ugyanis aggódnunk kellene a pusztítás miatt, amit Szájer volt képviselő úr a vezető kormánypárt soraiban vitt véghez. De nem aggódunk, valószínűleg a pusztítások közül ez a része a dolgoknak volt a legkisebb. Tehát a házelnök úr vagy eltúlozza a propaganda hatását, vagy erősen alábecsüli a heteroszexuális emberek nemi identitásának erejét. De nem kellene ezen ennyit aggódnia. Jobb lenne, ha inkább arra ügyelne, hogy a törvényeket időben nyújtsák be, és ne órák alatt, rohamtempóban nyomják át a Parlamenten, egyszerű szavazógéppé degradálva a nemzet házát.

Azután itt van az ipar képviselője, a befolyásossági listán 38. helyet elfoglaló Parragh úr, aki félti alsós kisfiát attól, hogy milyen szexuális orientációjú tornatanár segíti fel a kötélre. Vegyük sorra a lehetőségeket. Női heteroszexuális tornatanár pedofil hajlam nélkül. Női homoszexuális tornatanár pedofil hajlam nélkül. Női heteroszexuális tornatanár pedofil hajlamokkal. Női homoszexuális tornatanár pedofil hajlamokkal. Férfi heteroszexuális tornatanár pedofil hajlamok nélkül. Férfi homoszexuális tornatanár pedofil hajlamok nélkül. Férfi heteroszexuális tornatanár pedofil hajlamokkal. Férfi homoszexuális tornatanár pedofil hajlamokkal. Persze ezt még meg lehet bolondítani biszexuálissal, transzneművel vagy aszexuálissal. De bárhogyan is állítjuk össze a táblázatot, valódi veszélyt a heteroszexuális pedofil tanárnő, és a homoszexuális pedofil hajlamú tanár jelentene. Hogy ebből az iparkamara tekintélyes elnöke miért csak a homoszexuális férfitanártól fél, nehezen lekövethető. Miként az sem érthető, hogy egy képzeletbeli homoszexuális tornatanárnő borzolná-e az idegrendszerét, ha az elnök úrnak kislánya lenne és nem kisfia. A kézenfekvő magyarázatba bele sem merek gondolni, hogy ti. a nőkkel volna valami baja.

Szerencsés nemzeteket érett gondolkodású és jellemű férfiak vezetnek, s bár kétségtelen, hogy a romlás ezen a területen igen szembeötlő az egész világon, azért a tisztelt választópolgároknak érdemes volna elgondolkodni, hogy a rendelkezésre álló egyre sivárabb kínálatból tényleg a legjobbat hoztuk-e ki. Addig mindenképpen jó lenne mentálhigiénés szakértőket alkalmazni, akik nagyjainkat legalább ezeken az egyszerűen átlátható problémákon átsegítik, és nem oroszok, nem kínaiak és pláne nem törökök, mert azokat – ugye – már jól ismerjük. Talán Ferenc pápának sikerül, elvégre ő elég jól ismeri mind a homoszexuális, mind a pedofil közeget.

Bizakodjunk.