Görbicz Tamás

Görbicz Tamás

Hát Katar mit akar?

2017. július 03. - görbiczt

Mintha nem lenne elég baj a Közel-Keleten, most még az olaj-államok is egymásnak estek. 13 pontos ultimátummal akarják Katart arra kényszeríteni, hogy… Mire is?

A követelések kísértetiesen emlékeztetnek arra a jegyzékre, melyet Ferenc József küldött a szerb kormánynak a trónörökös szarajevói meggyilkolása után, s melynek elutasítása vezetett az első világháború kitöréséhez. Lehet, ha a jó öreg kájzer tudta volna, hogyan végződik, meg sem írja. Csakhogy rosszul mérte fel az erőviszonyokat és a Monarchiát belelökte a sírjába.

Mindez azért jutott eszembe, mert lapozgatván a Bibliámat, Jeremiás próféta 49. fejezetében olvastam ezt-azt, köztük arról, hogy Szíria pusztulása után, az arabok palotáit lerombolják, majd a perzsákat száműzik országukból. Annyira, hogy nem lesz a világon olyan királyság, ahova ne jutnának el a menekülők, de – és itt gondolkodtam el – az idők végén (a 70 titokzatos év lejártával, ami Dániel óta a prófétai időmérték, mert ennek utolsó „éve”, az Antikrisztus kora) a perzsák újra saját országukban lesznek a Messiás-király uralma alatt.

Sokan Európában és Amerikában a keresztény vezetők közül a muzulmán menekülteket Isten csapásaként kezelik, melyet a kolonizáció és a hedonista, a „szent” kereszténységtől elfordult európai népek büntetésül kaptak a nyakukba. Ennek az érvelésnek számos súlyos nehézsége van, és minimum erőszakot tesz a bibliamagyarázat legalapvetőbb szabályain is. De ha csak azt vesszük, hogy ki menekül hova, látható, hogy az ítélet a muzulmánokon van és nem fordítva. (Én nem tudok példát arra, hogy a Bibliában Isten bárkit odemenekülőkkel „büntetett” volna. Még az ószövetségben sem, nem hogy az újban. A „büntetők” a Bibliában karddal a kézben, hódítóként érkeztek és nem földönfutó menekültként.) Persze tudom, hogy a hazáért gyűlölködéssel rettegők is úgy gondolják, hogy itt minimum egy tudatos invázióról van szó.

A probléma ugyanis valóságosan létezik, a muzulmánok egy része meg van győződve arról, hogy Mohamed próféta tanításának előbb-utóbb az egész világon el kell terjednie, vagy szép szóval, vagy karddal. Ahogyan az ilyen-olyan felekezetű keresztények is meg vannak győződve ugyanerről. Sőt, a vallásos zsidók egy része is meg van győződve ugyanerről. Ez pedig a monoteizmussal függ össze, ha ugyanis egyetlen Teremtő-Isten van, az szükségszerűen az egész világ és minden nép Istene. Missziós feladat erről őket felvilágosítani. A kérdés csak az, hogy milyen eszközökkel: jó szóval, példával, vagy elnyomással, erőszakkal. A zsidók hangsúlyozottan nem térítő vallásnak vallják magukat (bár betérni, be lehet, ha valaki nagyon akar). Jézus a tanítványainak nem kardot és világi hatalmat adott a kezébe, hanem gyógyítást és egyéb az embereknek hasznos erőket a Máté 10 szerint. Maximális szankció a hitetlenekkel szemben az, hogy lerázzák a port a lábaikról és hagyják őket Isten ítéletére. A római birodalomban hivatalossá és ezzel jézusiból rómaivá váló „kereszténység” azonban szakított ezzel a tanítással, és fogta a kardot is, melyet egy Ágoston nevű „egyházatya” adott a kezébe azzal, hogy a Péter által említett „két kard” (Lukács 22,38) alatt az egyház és az állam kardját értette. (De lehet, hogy igazságosabb úgy fogalmazni: a Jézus által „nem e világból” valónak hirdetett egyház, nagyon is evilági pénzre és hatalomra való törekvését jól szolgálták Ágoston ilyesfajta tanai, ezért emelték piedesztálra.) Akárhogyan is, ez az eretnekség sok szenvedéshez és halálhoz vezetett, és a kereszténység sem csak szeretettel, önfeláldozással és Jézusnak szavakban és tettekben megnyilvánuló szeretetével „térített” (mert azért ilyen is volt és van), hanem tűzzel, vassal, vencsellővel… De tudni kell, hogy ez eredetileg nem így volt. És most érek vissza Katarhoz.

A muzulmán vallás sem homogén, ahogyan a keresztény és a zsidó vallás sem. Vannak világias, kultúr-muzulmánok, vannak szunnik és siíík, akik Róma és Bizánc viszályához hasonlóan az igazi örökös mibenlétében kezdtek különbözni. A szunnikon belül is több irányzat létezik. A legszigorúbbat képviselik a vahabiták, ilynek a szaudiak és katariak is. De vannak reform kísérletek, melyek a VII. századi iszlámot próbálják a modern korra értelmezni. Ilyen annak a Fetullah Güllenek a mozgalma, akinek a híveit most Törökországban tűzzel-vassal üldözik. És ilyen a „muzulmán testvériség” is, melynek fellegvára és főhadiszállása Katarban van, és akiket a törökök most éppen azért támogatnak, mert a güllenisták riválisai.

Katar egy jelentéktelen arab emírség volt, míg ki nem derült, hogy a Föld legnagyobb gázmezője felett gyöngyhalászkodnak, melyen Iránnal osztoznak. A pénzzel érkező új kihívásokra pedig a mélyen vallásos emírek a nyugati civilizáció „majmolása” helyett, igazi mohamedán megoldást szerettek volna. Éppen ezt kínálták a muzulmán testvérek, akiket akkortájt üldözött el Nasszer Egyiptomból. Katar pedig befogadta őket (ahogy sok más vallásos muzulmán irányzat üldözött vezetőit is, köztük a gázai terrorszervezetét, a Hamasz-ét). A muzulmán testvériség (hasonlóan Güllen mozgalmához) Katarban (legalább is színleg) lemondott a fegyveres erőszakról és főleg a tanításra helyezte a hangsúlyt. Komoly és tiszteletre méltó munkát végeznek még a korrupciótól és más bajoktól sújtott legszegényebb muzulmánok között is. De (hit)oktatás címén terjesztik az iszlám világuralmának eszméjét is. Mindkét tevékenységükkel - akarva és akaratlanul - a Szovjetunió bukása után magára marad, korrupt és zsarnok arab diktátorok belső ellenzékévé is váltak. Az „arab tavaszig” ez nem volt különösebb gond. Boszniában szaudi pénzből épültek a mecsetek, és Katarból jöttek a hitszónokok. Így Bosznia kevés híján az új tálib fellegvárrá változott. Csakhogy az „arab tavasz” során igen megerősödtek a muzulmán testvérek. Az elvileg nyugatosodni vágyó városi értelmiséget hamar lenyomták a főleg vidékről és a peremkerületekről érkező mélyen vallásos muzulmánok Tunéziától, Egyiptomon át, Szíriáig. Az Al Dzsazíra katari hírtelevízió pedig fő szószólója és közvetítője volt ennek.

A szaudi királyi ház eddig a szunni világ büszke vezető hatalmának látta magát, mint szigorúan vallásos teokratikus monarchia és a szent helyeket (Mekkát és Medinát) őrző hatalom. Ahogyan a pápák is vasmarokkal őrködtek a kereszténység „egysége” felett. Csakhogy ezt a vezető szerepet több kihívás is érte. Részben a vallási ősrivális, sií Irán részéről, mely gátlástalanul terjeszkedik és atombombát szeretne. Részben a szunni világon belül a muzulmán testvérek felemás mozgalmai révén. A szaudi királyi család most elhatározta, hogy odacsap és rendet rak. Móresre (azaz Mohamedre) tanítja Iránt és Katart, pontosabban a reformista muzulmán testvéreket is. A kérdés az, hogy helyesen mérték-e fel az erőviszonyokat, vagy úgy járnak, mint a Monarchia a szerb kormánynak adott ultimátummal? Jeremiás próféciája szerint az utóbbi a helyzet. Így szól a 2600 évvel ezelőtt keletkezett szózat (49,31-39):

„Rajta, vonuljatok föl a nép ellen, amely békében és biztonságban lakik! – így szól az ÚR. Nincsen kapuja, nincsen zára, egyedül lakik. Tevéik prédára jutnak, tömérdek jószágukat zsákmányul ejtik. Szélnek szórom azokat, akik körülnyírt hajúak (ezek az arabok), a négy égtáj felé, veszedelmet hozok rájuk mindenfelől – így szól az ÚR. Hácór (a szó palotát jelent) sakálok tanyája lesz, pusztaság marad örökre. Nem lakik többé benne senki, nem tartózkodik ott ember.

 Így szólt az ÚR igéje Jeremiás prófétához Élámról (ez Perzsia, a mai Irán bibliai neve), Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén.  Ezt mondja a Seregek URa: Összetöröm Élám íját, legfőbb erősségét. Ráküldök Élámra négy szelet a négy égtáj felől, szélnek szórom őket minden irányba, és nem lesz olyan nép, amely közé ne jutnának Élámból szerteszórtak. Rettegést hozok Élámra ellenségei előtt, akik életére törnek. Veszedelmet hozok rájuk izzó haragomban – így szól az ÚR. Fegyvert küldök a nyomukba, míg csak meg nem semmisítem őket. Felállítom trónomat Élámban, elpusztítom királyát és vezetőit! – így szól az ÚR.  De az utolsó napokban jóra fordítom majd Élám sorsát! – így szól az ÚR.

Ez azt jelenti, hogy miután Damaszkusz romhalmaz lett, Szaúd-Arábia összeomlik (vélhetően a perzsák támadásának köszönhetően), de a nemzetek megsemmisítik Perzsiát (vélhetően a zsidó állam vezetésével) és népe szétszóródik a világban, és csak a Messiás visszatérésekor jön újra létre. Mégpedig azért, hogy ne vegyen részt az antikrisztusi koalícióban (ott csak „Asszíriáról” és „Babilonról” van szó, Perzsia hiányzik).

A Katarnak adott ultimátum e cikk megjelenésének napján jár le.

A bejegyzés trackback címe:

https://gorbiczt.blog.hu/api/trackback/id/tr9712638175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magister_ 2017.07.04. 13:49:30

Azért ennél árnyaltabb a kép, nem ennyire fekete-fehér és pláne nem igaz, hogy Katar a térség "jófiúja" a csúnya iszlamista hatalmak között, azok áldozataként elnyomva. Valójában Katar egy dúsgazdag olajmonarchia az Al Thani dinasztia kezében, egy abszolút hatalmat fenntartó emír (Tamim ibn Hamad ibn Halífa Al Táni ) kezei között. Mindig is a szunnita szervezetek titkos támogatója volt, vagyis rengeteg erőszakos cselekményt pártfogolt az elmúlt évtizedekben. Most fordult náluk a kocka, ami mögött érdekek állnak. Katar a nemzetközi politika kereszttüzébe került a két vetélkedő iszlám regionális hatalom, Szaud-Arábia és Irán vetélkedése közepette.

KERGE ZERGE 2017.07.04. 16:20:57

Alapvetoen nagy elvezettel szoktam olvasni a blogger irasait mert van bennuk fantazia es megmozgatja az ember gondolatait. Szamomra az Iran vs Szaudi szal teljesen uj igy hozzaszolni nem tudok csak figyelek mi fog kovetkezni, tortenni.

Annyit megjegyeznek hogy azert GYAKORLATI TAPASZTALATOK alapjan a muszlim bevandorlas nem egy nagy elmeny. Szemelyes tapasztalatom megegyezik a masok altal jozanul es gyulolet nelkul sokszor megfogalmazott tapasztalatokkal ami szerint egy nehezen vagy egyaltalan nem integralhato vallasi csoport . Elobb utobb mindig kitermeli a maga szelsosegeseit akik a befogado tarsadalomra komoly veszelyt jelentenek es a nagy tobbseg ha nem is segiti de neman elturi ezeket a szelsosegeseket.

"Bunosok kozt cinkosa aki nema" alapon bizony segitoive valnak . Ertelem szeruen vannak kivetelek akik egy egy ilyen szelsosegesedesi hullamnal vagy elszakadnak eltavolodnak a vallasuktol vagy ok maguk is beadva derekukat radikalizalodnak.

Kulfoldon elek egy olyan orszagban ahol sajnos ez napi szinten tapasztalhato.
süti beállítások módosítása