A legnagyobb, legnépesebb, leggazdagabb és legbefolyásosabb arab-muzulmán ország olajtermelésének a felét hidegre tette egy légitámadás, amit jemeni huszi milíciák vállaltak ugyan magukra, de ami túl koncentrált és szofisztikált volt ahhoz, hogy egy ilyen sereg hajtsa végre, nem is szólva az 1300 km-es távolságról. Egyszerre legalább 17 eszköz támadta a két létesítményt, amelyből legalább 10 célba is talált. A hírek drónokról szóltak, de névtelenséget kérő tisztviselők szerint azt is vizsgálják, hogy voltak-e köztük cirkáló rakéták. Szokatlan ugyanis a találati pontosság, és az a tény, hogy a légvédelem egyáltalán nem észlelte őket. A huszik ugyanis az elmúlt két évben jó 70 000 különféle repülő eszközt lőttek ki szaúdi területre, de ebből két-három talált is el valamit, az sem ennyire messze. (Azóta a szaudi hadsereg bejelentette, hogy szerintük 18 iráni gyártmányú drón, és 7 cirkálórakéta hajtotta végre a támadást, bár még azt nem tudják, honnan. Az első feltételezések szerint Irak déli területeiről, ahol sok Irán által támogatott milíciának van bázisa, néhányat még az izraeli légierő is bombázott néhány hete. Rosszabb, azaz, veszélyesebb verzió lenne, ha a vízről, hajókról vagy tengeralattjárókról, indították volna őket.)
A csapás többszörösen „égő” az olajmonarchiának. Egyrészt maga a kár, a termelés kiesés, azután a tény, hogy képtelen volt megvédeni a légterét. A méreg drága (amerikai) légvédelmi eszközök még csak nem is észlelték a stratégiai fontosságú létesítmények elleni támadást, nem hogy akár csak egyet is elfogtak volna. De a katonai presztízsveszteség mellett a gazdasági presztízs is súlyosan sérült éppen akkor, amikor a világ legdrágább vállalatának, a szaudi királyi olajcégnek egy részét el akarják adni (tőzsdére vinnék).
Ha mostanság Szaúd-Arábiáról hallunk, akkor az olaj után másodiknak egy újságíró bestiális meggyilkolása jut az eszünkbe, akit megfojtottak és fél óra alatt feldaraboltak Törökország szaúdi követségén, majd a testét eltüntették. Az eset mégis kiderült, és a világ elborzadva tekinthetett be a királyi család által brutális módszerekkel kormányzott ország belső viszonyaiba. Szaúd-Arábia ugyanis egy latorállam, pont olyan lenne, mint Észak-Korea, ha nem lenne gazdag. A Hasogdzsi gyilkosság fellebbentette a fátylat azokról a gyilkoló kommandókról és gátlástalan módszerekről, melyekkel a királyi ház igyekszik uralmát minden eszközzel fenntartani.
Ha igaz, hogy nem érteni, mi folyik Londonban a brexit kapcsán, fokozottan igaz, hogy nehéz kiigazodni a káoszban, ami Szaúd-Arábiában most már évek óta zajlik. Az emberek azt gondolják, hogy az olajkincs, a gazdagság igen stabillá teszi az országot, de ez egyáltalán nem így van. Jogról és igazságról még távolról sem beszélhetünk, ami pedig minden stabil hatalom alapja lenne. A vallással teljesen összefonódó állam, az elnyomás és a képmutatás egészen elképesztő rendszerét tartja fent. Miközben a „vallási erkölcs” nevében a legcifrább előírások vonatkoznak a nőkre, ez az ország a legnagyobb online pornó fogyasztó a világon. A pompa, a gazdagság és a fényűzés homlokzata mögött maga szodoma és gomorra minden tekintetben, az idegenek elnyomásában és kizsákmányolásában is. Bár hivatalosan és jogilag nem lehet senkit rabszolgaként tartani, jogvédő szervezetek szerint 3-5 millió közé tehető a lényegében rabszolgaként tartott „munkavállalók” száma. (Ezek többsége jemeni, szudáni, illetve Ázsia túlnépesedett országaiból érkezett: pakisztáni, indiai, filippinó). Demokrácia még csak névleg sincs, a hivatalos államforma abszolutisztikus monarchia, nincs általános választójog (sőt semmilyen választás), a király hatalmát nem korlátozza semmi. Azért van (vagy volt) ellensúly, egyrészt a kiterjedt királyi családon belül a kormányzati és gazdasági funkciók elosztása révén, illetve az imámokból álló, az iszlám legszigorúbb ágát, a wahabitizmust, követő vallási vezetők testülete (umma, vagy ulema). De az öreg és szenilis uralkodó váratlanul megváltoztatta az utódlási rendet, és a korábban kijelölt trónörökös helyett, egy másik fiát nevezte meg utódjául. (A korábbi jelölt túlélt ugyan egy bombamerényletet, de sérülései miatt rászokott az erős ópiátokra, és ezért ítélték alkalmatlannak – a Reuters oknyomozói szerint, akik megpróbálták rekonstruálni a napot, amikor ez megtörtént.) Az új koronaherceg, II. József (a kalapos király) stílusában felülről, erőszakkal próbálja modernizálni az országot, amely egyszerre rekedt a kora középkorban, de ugyanakkor a hipermodern vívmányokban is dúskál a gazdagsága miatt. Hozott egy sor intézkedés a szigorú wahabita szabályok ellen. (Pl. a nőknek megengedik az autóvezetést, moziba járást, stadionok, sportesemények látogatását és sms-ben értesítik őket, ha a férjük elvált tőlük.) Egy szállodába záratta a rokonait (testvéreit , nagybátyjait és unokatestvéreit), miközben a saját hatalma alá rendelte az ország három fegyveres testületét, a hadsereget, a gárdát és a rendőrséget, felszámolva ezzel a családon belüli hatalommegosztást. Soha nem látott mértékben lenyomta az olajárat, hogy megszabaduljon a káros konkurenciától és később jól felemelhesse és/vagy hogy kibabrálhasson az oroszokkal. (A szaúdi olaj fő jellemzője, hogy könnyen kitermelhető, még 35 Dolláros hordónkénti árnál is marad rajta haszon. Más országoknál ez a határ 45-50 Dollár, a palaolajat például nem éri meg a felszínre hozni 70 dolláros ár alatt.) Háborúba bocsátkozott a jemeni huszikkal, akik olyanok, mint a pastuk Afganisztánban, világ életükben harcoltak valaki ellen a világtól elvágott, magas hegyeik között. Most ők vállalták magukra a támadást, megtorlásul a szaúdi légierő bombázásaiért és a jemeniek kiéheztetéséért. (A szír viszonyokon is elborzadunk, a jemeniek ennél sokkal rosszabbak. Az arab hadseregek támadásai pedig valóban kíméletlenek a beszámolók szerint, kifejezetten civil célpontokat is támadnak, kiéheztetik a lakosságot és elzárják az orvosi ellátástól. Az arab félsziget valaha volt legnagyobb, 1 millió embert érintő kolerajárványa zajlik jelenleg is arrafelé, de ez keveseket érdekel, mert Jemen tényleg a világ vége.) Csakhogy a huszik nem valószínű, hogy rendelkeznek a támadáshoz szükséges képességekkel és eszközökkel. De akár ők voltak, akár nem, a támadás hátterét Irán adja, amely már többször kifejezte, hogy szívesen átvenné az iszlám két legszentebb helyének, Mekkának és Medinának a felügyeletét, vagy legalább részt kér belőle. Szaúd-Arábiának ugyanis a kőolaj mellett a másik nagy „kincse” Mohamed próféta két nagy városa, melyeket muzulmán zarándokok milliói keresnek fel minden évben.
Adva van tehát egy nagyon gazdag, de a kegyetlen elnyomás miatt belül is igen törékeny ország, amely kulcs szerepet játszik a világ energiaellátásában, és birtokolja az iszlám két leges-legszentebb helyét. Noha a demokráciának nyoma sincs benne, sőt, az emberi jogok csírái sem fedezhetők fel, mégis a térségben az USA legfőbb gazdasági partnere, és politikai, katonai szövetségese. Kiterjed befektetésekkel szerte a nyugati világban.
Képzeljük el most egy pillanatra, hogy ez az ország külső és belső hatásokra összeomlik, és ugyanolyan polgárháborús káoszba süllyed, mint Líbia, Szíria, Szomália, Szudán vagy Koszovó. A keletkező hatalmi vákuumban megindulna a versenyfutás az olaj-kincsekért, és a szent helyek birtoklásáért. Míg ez utóbbiak csak a muzulmánokat érdekelnék (szunni-sií belháború), az olajellátás összeomlása elsősorban az ázsiai országoknak fájna (ide kerül a szaúdi olaj többsége), köztük Kínának és Indiának. Az olajárak kilőnének, aminek az energiaárakon keresztül minden másra is nagy kihatása (áremelkedés) volna. Ez megint dominóhatást okozna, és mint minden válság idején, a leggyengébbek borulnának fel elsőnek, a legszegényebb és gazdaságilag legkiszolgáltatottabb országok Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. Tovább ne is képzeljük, mert az valószínűleg eleve minden képzeletet meghaladna…
Ami viszont nem képzelgés, hanem tény, hogy ezt az országot egy olyan támadás érte, amely simán kimeríti a nyílt háborús cselekmény fogalmát, lényegében hadüzenet. Talán nem fogjuk fel, de ezekben az órákban, azok az emberek, akik Rijádban és Washingtonban a döntéseket hozzák, és azok, akik nekik tanácsokat adnak, alapvetően meg fogják határozni, hogy a válaszlépéstől függően, milyen irányba megy tovább a világ történelme. Sajnos, az nem sejtet túl sok jót, hogy ebben egy kistinédzser világlátásával megáldott D. Trump, egy félig már demens, abszolutikus uralkodó, meg egy hepciás, öntelt, habozás nélkül gyilkoló koronaherceg a kulcsfigura.
A támadást ugyanis a birodalmi logika szerint nem lehet megtorlatlanul hagyni. (Bár az volna a legjobb döntés, de még akkor is marad a kérdés, mi legyen az iráni terjeszkedéssel? Ki lehet-e velük egyezni? Szab-e magának a szintén fanatikusan vallásos iráni rezsim bármilyen korlátot, vagy addig terjeszkedik, amíg végül így is, úgy is csak erővel lehet megállítani, mint Hitlert?)
Ha volt valaha aktualitása Pál apostol tanácsának, hogy imádkozzunk a hatalomban levő emberekért, hogy nyugodt és békés életet élhessünk, hát most van.
1Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.
(1Tim2,1-3)
