Nagy durranásnak szánták, de csak kisebb pukkanás lett Trump Közel-keleti béketervének nyilvánosságra hozatalából. Részben azért, mert már sok minden eleve tudható volt, részben azért, mert elterelő manővernek szánták, hogy elvonják a figyelmet az impachment-ről, melynek végeredményét ugyan előre lehetett tudni, de lefolyását nem.

A 181 oldalból álló dokumentum legérdekesebb része a 41-42 oldalon található térkép, amely két ementáli sajt formátumban mutatja be a leendő palesztin állam-szerűség határait. A sajtban a lukak a nagyobb izraeli telepek. A két sajtdarabot, a gázai övezetet és Cisz-Jordániát, egy 60 km hosszú alagút kötné össze, melyben egy gyorsvasút közlekedne. Jeruzsálem keleti (arab) részén új fővárost hoznának létre a készülő palesztin állam-szerűségnek, az Oljafák hegye mögött, a júdeai sivatagban El Azaria (bibliai nevén Bethánia, ahol Jézus az ifjú Lázárt feltámasztotta, az arab név ennek emlékét őrzi) és Abu Dish környékén. Jeruzsálem többi része az óvárossal, a Templom-heggyel (bibliai nevén az Úr Házának hegyével), a Sionnal és a modern városrészekkel, Izrael „oszthatatlan” fővárosa maradna. A Cisz-Jordániát Jordániától elválasztó völgy (Bét Seántól Jerikóig) Izraelé lenne, Izrael pedig továbbra is biztonsági felügyeletet gyakorolna a palesztin területek felett, vagyis bármikor rendőri vagy katonai akciót hajthatna végre. Gázában lefegyvereznék a militánsokat és az egyiptomi határ mentén (ma izraeli területen, bibliai nevén Párán pusztájában) zöldmezős beruházásként ipari centrumokat, egyfajta palesztin „Szilikon-völgyet” és lakóövezeteket alakítanának ki a túlzsúfolt gázai lakosoknak, akik végre valamilyen állampolgárság szerűt is kaphatnának. (A „zöld mező” a valóságban kősivatagot jelent.) Az infrastruktúra kialakításához, és a gazdaság fellendítéséhez a palesztinok egy Marsall-segélyhez hasonló, hatalmas összeget kapnának, amit vélhetően az USA és az arab olaj-monarchiák gründolnának össze.

A terv összességében Izraelnek kedvez, nem véletlen, hogy ott nagy izgalommal és lelkesedéssel fogadták, míg a palesztinok egyelőre dühösen elutasítják, mondván, pénzért kellene elárulniuk a „palesztin ügyet” és „Jeruzsálemet”. (A Templom-hegy és rajta az Aksza mecset és a Szikla dóm) nem lenne része az új fővárosuknak.)

Jared Kushner, a terv kidolgozásának fő felelőse, (Trump veje, maga is a modern ortodoxia szerinti vallásos zsidó) elmondta, hogy a terv kidolgozásának fő szempontjai és mozdíthatatlan sarokpontjai a következők voltak.

- Izrael állam biztonsága nem kerülhet veszélybe, ezért kap jogot arra, hogy a leendő palesztin államszerűség felett biztonsági felügyeletet gyakoroljon. Szintén ezt a célt szolgálja, hogy Izrael állam részei legyenek a stratégiai fontosságú területek: a Golán-fennsík és a Jordán-völgye. (A Golán – bibliai nevén Básán - egykor Szíria része volt, de a szíreknek most nincs ereje, hogy érdemben tiltakozzanak. A Jordán völgye pedig többségében arabok lakta terület, eddig a Palesztin Hatóság felügyelete alatt állt, vagyis újabb területveszteség a palesztinoknak.) Ha pedig az izraeli katonák bármikor bemehetnek a palesztin állam területére, akkor az nem szuverén, ezért hívom állam-szerűségnek. Ugyanakkor a történelem és a közelmúlt tanulságai világosan megmutatják, hogy a zsidók biztonságát csak a zsidó állam garantálhatja. Egyetlen zsidó sem fog olyan helyre menni, ahol arabokra van bízva az élete és a vagyona. Izrael modern történelme során három élet-halál háborút vívott az arab nemzetekkel (1948-49 a függetlenségi háború, 1967 a hatnapos háború, 1973 a Jom kippuri háború), amikor a megsemmisülés szélén táncolt. A palesztinoknak tett területi engedmények (oszlói folyamat, területért békét) sem vezetett eredményre, mert a palesztinok soha sem tartották be az alku azon részét, hogy a nekik átadott területekről nem indulhatnak erőszakos cselekmények Izrael és állampolgárai ellen.

- Jeruzsálem klasszikus részét (ideértve az óvárost a Templom-heggyel) nem osztják fel újra. Jeruzsálem a hatnapos háborúig ugyanolyan kettéosztott város volt, mint Berlin, az egyik fele Izraelhez, a másik a Jordán királysághoz tartozott. Akik látták a berlini fal leomlásának pillanatait és a tömeg eufóriáját, nehezen hihetik, hogy a németeket rá lehetne beszélni arra, hogy csinálják vissza az egészet. Ugyanez a helyzet Jeruzsálemmel. Akik látták az óváros visszafoglalásakor készült képeket és az eufóriát, azok megérthetik, hogy a zsidókat sem lehetne erre rábeszélni. Az érme másik oldala pedig az, hogy a palesztinok – és mögöttük a muzulmán tömegek - a Templom teret az Aksza mecsettel, mindenképpen muzulmán fennhatóság alatt akarják látni, leendő fővárosuk részeként. Erről ugyanúgy nem lehet lebeszélni őket. A Kushner-terv ebben a zsidók javára dönt.

- Se arab, se zsidó településeket ne kelljen kiüríteni, ne legyen szükség valamiféle lakosság-cserére. Ez jól hangzik és igyekszik elkerülni az erőszakos népesség csere vádját, viszont lényegében a zsidó telepeseknek kedvez azzal, hogy a létrejött enklávék (zárványok, a lyukak a sajtban) legálisak lesznek (eddig a nemzetközi közösség ezeket illegálisnak tartotta). A másik oldalon a palesztinok haszna annyi lehetne, hogy újabb telepeket már nem hozhatnának létre. A zárványokat utak és alagutak kötnék össze a zsidó állammal (a palesztin területeken keresztül). Ezek egy része ma is adott.

Mi az, ami a terv mellett szól?

- Lennének határok. Bármennyire is furcsának tűnik, jelenleg Izraelnek nincsenek (nemzetközileg elismert) határai, a határvonalakat demarkációs, tűzszüneti megállapodások jelölik ki, csak Egyiptommal és Jordániával van békemegállapodás.

- Ha sikerülne leszerelni a palesztin fegyvereseket, a gázai övezetben élők helyzete sokat javulhatna azzal, hogy állampolgárságot kaphatnak (jelenleg „hontalanok”), összeköttetésben lennének Cisz-Jordániai rokonaikkal (jelenleg csak különleges izraeli engedéllyel utazhatnak) és a túlzsúfolt enklávé terjeszkedhetne az egyiptomi határ mentén.

- A palesztinok nagy fejlesztési pénzekhez jutnának és jelentősen javulhatna az életszínvonaluk. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy eddig is jelentős pénzek érkeztek hozzájuk segélyek formájában, de a korrupció és uram-bátyám rendszer ezt úgy nyelte el, mint a fáraó álmában a sovány tehenek a bő esztendőket: meg sem látszott rajtuk.

- Az elmúlt években (az arab tavasz, a nyomában kitört polgárháborúk és az iráni terjeszkedés miatt) jelentős elmozdulás történt az erőviszonyokban Izrael javára. Az öböl-államok már támogatnának egy rendezést, viszont nem szívesen támogatják már a „palesztin ügyet”. Az „ügy” mellett már csak Irán, és az Iránnal felemás kapcsolatokat ápoló Qatar és Törökország áll.

- A terv figyelembe veszi az elmúlt 50 év fejleményeit, szemben (pl.) az európai állásponttal, ami leragadt 1967-ben, a hidegháború idejében, és teljesen életszerűtlen. Egyetlen értelme, hogy az ENSZ-re mutogat: ezeknek a dolgoknak mégis csak ott kellene eldőlniük, az nem jó, ha az államok egyes csoportjai megkerülik a nemzetközi jogot. Ez méltányolható is, csak az a baj, hogy az ENSZ egyre tehetetlenebb. Akárcsak a hidegháborús években, ma is blokkolják a cselekvést a Biztonsági Tanács hatalmai közti ellentétek: Oroszország, Kína vs. USA, UK, Franciaország.

Mi szól a terv ellen?

- A terv maga rendkívül megalázó az arabokra nézve, akik – Ismael óta ezt tudjuk – büszke emberek. Legalizálja a telepeket, nem ad valódi szuverenitást, nem ad fennhatóságot a mecsetek felett… stb. De, a nagy kérdés mégis az, hogy lesz-e valaha a történelem folyamán jobb alku, amit a palesztinok kaphatnak? Valószínűleg nem.

- Nem teremti meg a béke tartós alapjait. A telepesek elégedetlenek lesznek amiatt, hogy nem hozhatnak létre újabb telepeket, a muzulmánok pedig csak a lehetőségre várnak, hogy valahogy kitúrhassák őket. Továbbra is csak az álig felfegyverzett katonák, Izrael hadi és technológiai fölénye a béke biztosítéka. A terv csak akkor működne, ha a palesztinok, azután a vallásos muzulmánok is elfogadnák a státusz quot, cserébe a jobb életért. Ellenkező esetben kódolva van az újabb háború.

- A terv sikerének politikai feltétele, hogy a palesztinok elfogadják vagy legalább tárgyalási alapnak tekintsék, és a befolyásos arab államok is támogassák. Az előbbi egyelőre távol van, az utóbbi talán elérhető attól függően, hogy Törökország hogyan áll majd hozzá. Ez lesz a legérdekesebb kérdés. Ha ugyanis a palesztinok kitartanak elutasító álláspontjuk mellett, csak Iránra számíthatnak, kivéve, ha Törökország is beáll mögéjük. Ez egyáltalán nem áll távol Erdogan törekvéseitől, aki restaurálni szeretné az oszmán birodalmat. Kérdés, hogy lesz-e hozzá ereje.

És végül, de nem utolsó sorban érdekes a kérdés a bibliai próféciák szempontjából. Két okból is. Egyrészt azért, mert Trump hazai támogatottságának egyik fontos lábát adják a bibliai próféciákban hívő evangéliumi (hitvalló) keresztények és zsidók (főleg az ortodoxia, akiknek fontos az „ereccel”, Izrael földjével való kapcsolat). Nekik fontos, hogy mi történik az Ígéret Földjével, amely felöl az Örökkévaló megesküdött, hogy Izrael leszármazottainak adja. (32 igehely hivatkozik erre a tényre az ószövetségben, vagyis elég hangsúlyos.) Ezzel az ígérettel vette Ábrahám a szövetség jeleként a körülmetélkedést, erre az ígéretre hivatkozva rendelkezett Jákób arról, hogy ne Egyiptomba temessék el, hanem Hebronba, ősei, Ábrahám és Izsák sírjába, és József is ezért rendelkezett úgy, hogy holtestét a kivonuló Izraeliták vigyék majd magukkal. Erre tekintettel sújtotta Isten tíz csapással Egyiptomot, hogy visszavezesse népét az Ígéret Földjére. Ez volt a honfoglalás és a 7 kánaáni nép elűzésének célja, ezért harcolták a bírák, majd  Dávid király az Úr harcait, és ide vágyakoztak vissza a zsidók a babiloni fogságból. Ezt a földet foglalták imáikba azután is, hogy a római birodalom cézárai újból szétszórták őket a világban, és ide tértek vissza a világháborúk borzalmai után.

Mi, akik hiszünk Istenben, és hisszük, hogy a világ történelmét is Isten szava irányítja, hogy egyetlen szó, vessző vagy pont sem múlik el abból, amit a próféták előre hirdettek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Isten mit mondott ezzel a földdel kapcsolatban. Ő pedig azt mondta, hogy ez a darab föld az ő magántulajdona, és még az izraeliták is csak „jövevények és bérlők” nála ezen a földön (3M25,23).

„A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam.”

Éppen ezért Mózes törvénye szerint nem tulajdon jogot (ami Istené) lehetett átruházni az eladáskor, hanem csak a termések számát a Jóbel évig. A föld pedig minden 50. évben visszakerült az eredeti törzsi tulajdonba - ha eladták, ha nem.

Joel próféta figyelmeztette a nemzeteket, hogy tartsák tiszteletben, amit Isten saját tulajdonának tekint (4,1-3):

„Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, ²összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat. ³Népemre sorsot vetettek: a fiúkat parázna nőért adták oda, a leányokat pedig borért adták el, hogy ihassanak.”

Izrael (az Ígéret földje és a nép) Isten különleges „magán” tulajdona. (Bár az Úré a Föld és minden, ami azon van.) Aki valóban féli (vagyis tiszteli) Istent, egyikhez sem nyúl, és nem tesz úgy, mintha joga volna osztogatni belőle, kénye-kedve szerint, vagy az aktuális politikai széljárásnak megfelelően. Mindez azt a paradox helyzetet teremti meg, hogy miközben Kushner tervét ünneplik mind a vallásos zsidók, mind a hitvalló keresztények, valójában Trump maga is beleütközik ebbe az Igébe, hiszen hiába kedvez Izraelnek, azért csak úgy osztogatja Isten tulajdonát, mintha az övé lenne.

Mindez arra is rámutat, hogy mennyire nehéz a reálpolitikát a vallási elvárásokkal összeegyeztetni.