Amerika és Izrael bejelentette a kilépését az ENSZ kultúráért és oktatásért felelős szervezetéből. A lépés drasztikus, de nem előzmények nélkül való.

Az első nagy törés 2011-ben következett be, amikor a szervezet váratlanul tagjai közé fogadta a Palesztin Hatóságot (PA). A lépés azért volt furcsa, mert a szervezetnek csak államok lehetnek tagjai. A tagfelvételnek viszont éppen az volt a célja és az üzenete, hogy bár palesztin állam még nem létezik hivatalosan, de az ENSZ egy fontos és tekintélyes szervezete már úgy kezeli, mintha létezne. Ez a palesztinok nagy diplomáciai sikerének számított abban az időben, amikor nacionalista kormány került hatalomra Izraelben és az „arab tavasz” végig söpört Tunéziától Egyiptomon át Szíriáig, nagy nemzetközi bizonytalanságot keltve. Abbasz megpróbálta a teljes jogú tagságot is megszerezni az ENSZ-ben, de ezt az USA megvétózta és a nyugati országok sem támogatták.

Előzmények. Az ENSZ történelmi, 1947-es határozata két állam (egy arab és egy zsidó) létrejöttét irányozta elő „Palesztinában” az akkor az angolok által felügyelt  területen. Ezt először az arabok utasították el, mondván, egy zsidó állam elképzelhetetlen arab földön. Izrael azonban – a kezdeti erőviszonyok ellenére – nem csak képes volt megvédeni magát, hanem a „hatnapos háborúban” kiterjesztette a hatalmát az addig arab ellenőrzés alatt álló területekre is. Az arab államok 1972-ben nagyszabású, meglepetés szerű támadást indítottak a területek visszaszerzésére és Izrael megsemmisítésére (Jom kippuri háború), ami kevés híján sikerrel is járt. De Izrael, nagy veszteségek árán és hathatós amerikai támogatással, végül visszaverte a létét fenyegető inváziót. Az araboknak azóta nem volt erejük, hogy újabb komoly katonai fenyegetést jelentsenek a zsidó állam számára, így olaj-embergóval, majd gerilla-háborúval, terrorral folytatták a küzdelmet. Azóta nagyot fordultak a katonai és gazdasági erőviszonyok, és ma már az arabok szeretnék a „két állam” megoldást - viszont Izrael egyre kevésbé. A dolgok inkább afelé haladnak, hogy Izrael újra visszaveszi az ellenőrzést Cisz-Jordánia felett, míg Gáza nem olyan fontos neki. (Itt ráadásul demokratikus választásokon a Hamasz nevű terror-szervezet került uralomra, ami az övezet még fokozottabb gazdasági és katonai elszigetelését eredményezte mind Izrael, mind Egyiptom részéről.) A gyengülő palesztin hatóság a nemzetközi közvélemény megdolgozásával próbálja fenntartani a palesztin állam iránti igényét, ennek eszközévé váltak a nemzetközi szervezetek, így az UNESCO is. 2011 óta az UNESCO-ban sorozatosan fogadtak el olyan határozatokat, amelyek semmibe vették a zsidó állomot és figyelmen kívül hagyták Izrael történelmi kötődését a Biblia földjéhez. Az UNESCO és a zsidó állam közötti ellentétek azonban nem csak a diplomácia szintjén éleződtek ki.

Elszabadult a hívőség a Parlamentben. Kiderült, hogy Matolcsy Györgynek 7,5 milliárd rokona van a hívőség okán. De dr. Aradszki András, akire hazánk energia ügyei vannak bízva, szintén emlékezetes beszédet mondott ma a Tisztelt Házban. Tőle tudhatjuk, hogy a fatimai harmadik titok szerint „Sátán legnagyobb és legvégső támadása a (római katolikus anyaszent-) egyház ellen a családok elleni támadás lesz”. Szűz Mária állítólagos szavait a parlamenti képviselő abból az alkalomból idézte, hogy szerte a katolikus országokban rózsafüzér-zarándoklatokat tartottak Európa szabadságáért.

Lelkészként – mondhatni hivatalból – hiszek az ima erejében, és éreztem, mintha a bensőmben isteni válasz is érkezett volna a fohászokra, így – a tévedés jogát fenntartva - közre is adom:

Bevallom, mérhetetlen szomorúság vett rajtam erőt, amikor erről a településről, és az ott történtekről először hallottam, egészen addig, amíg meg nem néztem a videókat*.

Akkor felderengett egy kis remény.

Ahogyan a panzió tulajdonos beszél, azt tanítani kellene a teológiákon. Fogalmam sincs milyen felekezetű, de amit mond, az a felebaráti szeretet himnusza. Bár tönkretették a furgonját, még sem fél, de amíg az anyák rettegnek, kíméli őket… A másik hős a szememben a polgármester, aki inkább lemondott, minthogy együtt dolgozzon olyan képviselőkkel, akik a tettlegességig uszítják a félrevezetett és tudatlan embereket, és olyan rendeletet akarnak elfogadni, hogy csak oltási könyvvel lehessen a faluban üdülni. Persze normális országban, nem neki kellene lemondania, hanem az uszítóknak. De ez már egy ideje nem egy normális ország. Ennek ellenére még a falubeliek között is vannak emberek, akik tudják, hogy a másik embert nem a származása vagy a bőre színe szerint kell megítélni, hanem a jelleme és a tettei alapján. Teszik ezt annak ellenére, hogy a kormányzati agymosó propaganda nyílván rájuk is hat, és tudják, hogy a felhecceltek indulatai emiatt őket is érik majd. És mégis képesek józanul, ember módjára gondolkodni. Ez igazán csodálatra méltó és felemelő, és ad némi reményt. Mindig van maradék – vonja le a következtetés Pál abból, amit az Úr Illésnek mond – „De meghagytam magamnak 7000 férfit, akik nem hajtottak térdet a Baálnak” és Jézabel állami propagandájának. Az emberek a sok hazugság közt is, képesek megőrizni a józan eszüket és a tisztességüket. A rémhírterjesztés tényállása ugyan is ez:

„Aki … nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely … alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” 337. § A kommentár hozzá teszi: ez a bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Ezt a bűncselekményt pedig naponta elköveti pártunk és kormányunk, amikor hazudik és elferdített tényeket közöl a migrációval kapcsolatban.

A panziós és a polgármester, ők az én hőseim, az Úr Jézus gazdag áldása és kegyelme szálljon rájuk! Embernek maradni egy embertelen világban, nem félni az üvöltő oroszlántól – ez az igazi keresztény élet, és nem szenteltvízzel felavatni stadionokat meg traktorokat.

Merkel anyánk (már a németek anyja) negyedik kancellári ciklusát kezdheti a választások után. Bár a legtöbb újságcikk azzal a kommentárral jelent meg, hogy nem lehet valami boldog - szerintem de. Negyedik ciklust kezdeni, ok a boldogságra. Ahogyan az is, hogy tavaly, sőt még tavasszal sem így néztek ki a dolgok. Ok a boldogságra az is, hogy az arany középszerűség még mindig bejön a németek többségének, ahogyan az is, hogy az ország gazdasága több mint stabil. Éppen azt vetik a németek szemére, hogy exportcikkeikkel elárasztják (és ezzel kiszipolyozzák) a világot, de nem vesznek semmit. Mit tegyünk, az embereknek kell a BMW meg a Volkswagen, dízelbotrány ide vagy oda.

Az viszont kétségtelen, hogy a boldogságra vetülnek árnyékok.

A legnagyobb az itt-ott nyíltan is náci nézetekkel szimpatizáló, ultra nacionalista (Németország a németeké) AfD bejutása a parlamentbe (AfD = Alternative für Deutschland), amely hajtóvadászatot ígért Merkel után. 13%-os eredményükkel a harmadik helyet csípték meg közvetlenül a Zöldek (Grüne) és a Szabaddemokraták (FDP) előtt (akik szintén nyertesei a nagy pártok lemorzsolódásának, majdnem megduplázták a szavazataikat.) Az AfD előretörése kétségtelenül a migrációs politika ellenhatása. Érdekes azonban, hogy hol erős ez a neonácinak is tartott párt.

A Biblia apokaliptikus jövendölései a világ végéről és az emberiséget sújtó isteni ítéletről számos embert indított arra, hogy a világvége egyes híres eseményeinek bekövetkezésével kapcsolatban dátumokat határozzon meg. Noha Jézus és az apostolok határozottan azt tanították, hogy a következő isteni meglátogatás időpontját nem tudja senki sem (sem az angyalok, sem az emberek) és, hogy Krisztus követőinek „nem dolga”, hogy olyan „idők felől tudakozzanak”, melyeket az Atya a saját hatáskörébe rendelt, mégis újra és újra akadnak elszánt emberek, akik tudni vélik a pontos időpontot vagy legalább az évet. Némelyek – úgy mond – kiszámolják, mások a jelekből olvassák ki, megint mások isteni vagy éppen démoni kijelentésre hivatkoznak, és nagy divatja van a kódfejtésnek is. Ez utóbbi abból indul ki, hogy nincs minden benne a Biblia szövegében, hanem különböző külső jelekből (csillagállásokból, szövegek számából, betűösszetételekből és hasonlókból) „dekódolni” kell az üzenetet.
A leghíresebb ilyen „kód” például abból állt, hogy a Biblia héber betűit betűugrasztásos módszerrel (minden hetedik, tizenkettedik, negyven negyedik stb. betűt) olvasták össze. Az így készült táblázatban aztán „kereszteződéseket” kerestek, értelmes szavakat vagy neveket. A módszer 1995-ben Izrael miniszterelnökének, Jichak Rabinnak a meggyilkolása után tett szert világhírnévre és ihlette – részben - a „Da Vinci kódot”, amely még híresebb lett. Mindez azt sugallta, hogy a bibliai szöveg elsődleges jelentésén túl (már amit a szavak jelentenek), más kódolt üzeneteket is keresni kell.

Még összefoglalni is nehéz a váratlan húzásokat és fordulatokat a nagy Közel-keleti sakkjátszmában, amely sokkal jobban fogja befolyásolni a világpolitika alakulását, mint az Eu reformja vagy a német választások. 

Az Iszlám Állam nevű terror- és bűnszervezet felszámolása – elszigetelt csoportoktól eltekintve - lényegében megtörtént. Maradt azonban két nagy kérdés. Az egyik, hogy mi legyen az egykori harcosokkal (őket így vagy úgy bíróság elé állítják), de sokkal inkább a hozzátartozókkal és az „alattvalókkal”, akiket bűnrészességgel meg lehet vádolni, de azért nem lehet egész népcsoportokat börtönbe zárni.

A másik nagy kérdés továbbra is Szíria jövője.

Egy vonatjegy nem írja felül a törvényeket, nyilatkozta országunk külügyminisztere, a német kancellár-jelöltek tévévitáján elhangzottakra reagálva. Mondja ezt egy olyan ország vezetőjeként, amely igen szelektíven tartja és tartatja be a törvényeket, és amely deklarálta, hogy semmilyen a menekültek betelepítéséről szóló uniós törvényt sem lesz hajlandó betartani, sőt a frissen született bírósági ítéletet sem ismeri el.

Szóval ez egy ilyen érdekes dolog errefelé, ez a „törvények uralma” (rule of law). Elvileg azt jelenti, hogy a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak vagyoni, társadalmi helyzetre, betöltött politikai tisztségre való tekintett nélkül. A törvények kormányoznak és nem a hatalom akarata, az önkény. Az emberiség véres és kevésbé véres történelmének tapasztalata az, hogy a társadalom nehezen bírja el az önkényt, amely végül bomláshoz, zűrzavarhoz, vérontáshoz és pusztító felfordulásokhoz vezet. Az emberek alapvetően jólétre és stabilitásra, kiszámíthatóságra vágynak, amit az önkény is biztosít nekik – ideig óráig. Ezért hisznek a diktátorok és demagógok hagymázas ígéreteinek zavaros időkben. A Biblia sem győzi hangsúlyozni: minden (tartós) uralom alapja az igazságosság és a jog. Még Istené is.

A texasi hurrikán okozta áradások az emberek gyönyörű önfeláldozó összefogását és néhány szégyenletes fiaskót is hoztak. Az egyik ilyen Joel Osteen megagyülekezetének esete. A siker-prédikátort sok vád érte amiatt, hogy igen gazdag gyülekezetének hatalmas, 17 ezer embert is befogadni képes termét nem nyitotta meg rászoruló embertársai előtt. Kifogásait – miszerint a hely maga is víz alatt áll - a környéken lakók néhány egyszerű fotóval cáfolták. A közvélemény nyomásának engedve végül Joel Osteen megnyitotta a kapukat, amit a környéken működő kisebb gyülekezetek már jóval előbb megtettek. Az önféltés és a halogatás e taktikája azután a kritikusok kereszttüzébe helyezte a siker-evangelistákat, felfedve, hogy a gazdagság és jólét hajszolása, mintha érzéketlenné tenné Krisztus eme követőit az embertársaik szenvedése iránt.

Ez az eset elgondolkoztatott, vajon, mi mit tettünk volna hasonló helyzetben?

Veres püspök úr augusztus 20-i kijelentései hullámokat kavartak és újabb am blokk keresztényellenes kirohanásokhoz vezettek, ezért talán érdemes szétegyelni a dolgokat.

Amiért Veres püspök úr kijelentéseit joggal támadni lehet az három dolog.

Az első az arrogancia, mellyel a katolikus egyház életidegen elveit, és fura erkölcseit kéri számon egy állami programon. Hogy azt képzeli, az államnak kutya kötelessége volna a katolikus elveket törvénybe foglalnia. Mintha még a cezaropápizmus idején élnénk, amikor a magasabb erkölcsi küldetésben járó „egyház” felügyelte és utasította az alacsonyabb erkölcsöt képviselő államot.

A baj azzal a katolikus elképzeléssel van, miszerint a közjó akkor virágozna fel igazán, ha az egyház útmutatásai szerint rendeznék be az államot és hoznának törvényeket. Volt ilyen időszak Európa történelmében, sötét középkornak hívják. Semmivel sem volt jobb vagy szentebb, mint a szaudi muszlim elnyomás, vagy bizonyos pontokon akár (lásd inkvizíció), mint maga az ISIS. A katolikus féle „teokrácia” sem hozott jobbat és szebbet az emberiségnek, csak bajt. A többi felekezet sem járt jobban egészen a puritánok alkoholtilalmáig bezárólag, ahol pedig nem egy saját felsőbbrendű küldetésében hívő kisebbség kényszerítette rá az állam eszközeivel a többségre az akaratát, hanem a demokrácia rendje és módja szerint szerezték meg a társadalom többségének a támogatását. De úgy tűnik, maga az Örökkévaló sem akarja azokat a rendszereket, melyek az embereket kiskorúnak tekintik, és megfosztják a szabadságuktól, akár attól is, hogy vétkezzenek. Valamiért Isten is hagyta, hogy az első emberpár vétekbe essen, pedig bizonyára meg lett volna a hatalma, hogy levágja a kezüket, mielőtt a tiltott fa gyümölcséhez nyúlnak. Az erkölcsnek ugyanis az adja meg az igazi belső értékét, hogy tehetnénk mást, de nem azt választjuk. S főleg nincs köze ennek a felfogásnak az új szövetséghez, hiszen Jézus nem csak a Sátánt utasította vissza, amikor a világi hatalmat felkínálta neki, hanem azt is, hogy királlyá tegyék a galileaiak. „Az én királyságom, nem ebből a világból való” – mondá az Úr.

Napfogyatkozás, veres Hold, Szűz csillagkép és a Jupiter tartja lázban a keresztény hívők babonás részét. Se szeri, se száma az őrültebbnél őrültebb magyarázatoknak, ahogyan évszámokból, a zsidó naptárból, gemátriából (héber betűk számértékének ezoterikus magyarázata), történelmi eseményekből, sőt még városnevekből és hosszúsági fokokból is magyarázgatják – na és ez az, hogy mit is?