Beszélgetvén hívő és nem hívő embertársaimmal, meglepve tapasztalom, hogy a még viszonylag tájékozottak is azt hiszik, hogy a holocaust a német megszállással kezdődött és éppen ezért elkerülhetetlen volt. Ma, amikor 10 órakor a világ zsidósága, történelme egyik legnagyobb tragédiájára emlékezik, talán érdemes végiggondolni az utat is, amely ahhoz vezetett, hogy magyar állampolgárok százezreit a saját államuk megfosztott a jogaiktól, majd az életüktől.

Minden háború, népirtás, mészárlás és más ember által ember ellen elkövetett szörnyűség a beszéddel, az ideológiával kezdődik. Jakab azt írja: a nyelv a fékezhetetlen gonosz, kicsiny tűz, amely azután hatalmas erdőket képes felgyújtani és elpusztítani. A Jelenések könyvében sem véletlen sorrendben vágtatatnak elő a pusztítás apokaliptikus lovasai. Az első a „fehér nyilas” az ideológia, amit vérszínű lován a háború követ, azután fekete lovon az éhínség, majd holtsápadt lován maga a pokol, a lázadás, fosztogatás, járvány és az anarchia minden velejárója.

Mióta világ a világ, mindig ez a forgatókönyv. Az öldöklés beszéddel kezdődik. Ideológiákkal, megbélyegzéssel, bűnbakképzéssel. A tankok előtt hazug tanok készítik az utat.

A zsidók első nagy holocaustja az európai pestisjárványhoz köthető. A csapás olyan súlyos volt, hogy Európa szinte minden nagyvárosában található emlékműve. A halálos járvány érthetetlensége, a rettegés és a tehetetlenség magyarázatért és bosszúért kiáltott. Önostorozó vallásos fanatikusok járták és terrorizálták a vidéket (flagellánsok), akik azután a Bibliától már messzire elszakadt államegyház „jó” hagyományainak megfelelően a zsidókban találták meg minden baj forrását, és addig kínozták őket, amíg némelyek félholtan már „bevallották”, hogy ők a kútmérgezők. És elszabadult a pokol. A kétségbe esett emberek ezrével mészárolták és égették meg elevenen a köztük élő zsidó honfitársaikat, hogy így szolgáltassanak „igazságot” saját szenvedéseikért. Hiába tudjuk azóta, hogy a betegséget nem kútmérgezés, hanem a rágcsálókban szaporodó vírus okozta, az ideológia megmaradt, és időnként – más és más köntösben – újra fellángolt. A híres tiszaeszlári per során egy egész ország volt meggyőződve arról, hogy a Tiszába esett kislányt zsidók rabolták el, áldozatul titkos szertartásaikhoz.
Azután jött az első ipari forradalom, ami teljesen átalakította az életet. A polgárosodás, amely Magyarországon mind a régi rendek, mind az „egyház” részéről igen nagy ellenállásba ütközött. A modernizáció, melynek sok zsidó éllovasa az emberekben azt a benyomást keltette, hogy ez valami „keresztényietlen” dolog.
Azután a lángoló nacionalizmusok vérbe borították az első világháborúban Európát, értelmetlen és céltalan szenvedést zúdítva mindenkire. Nagyon sok vallásos zsidó és más nép menekült Ukrajna területéről Magyarországra. Ez ugyanolyan menekültgyűlöletet váltott ki itthon, mint a mostani hullám. Pedig ezek az emberek is a háború elől menekültek és ráadásul a monarchia saját alattvalói voltak.
A háború utáni zűrzavaros korszak két nagy paranoiával terhelte a magyar közéletet, az egyik a „trianoni trauma” volt, a másik a bolsevik veszedelem, amely a „tanácsköztársaság” formájában itthon is dühöngött, de a vörös terror országával, a Szovjetunióval közös határunk is volt. A szovjetek pedig szuronyaik hátán szerették volna a proletár forradalmat az egész világra exportálni, és a nyugati munkásmozgalmakban partnerekre is találtak, mind az ideológiában, mind a felforgatásban.
Ebben a traumatizált légkörben erősödött fel az antiszemitizmus, az a meggyőződés, hogy a zsidók tehetnek mindenről. A frusztrált embernek jólesik valakin kitölteni a mérgét. De ha a dolgok túl bonyolultak, akkor egyszerűsíteni kell rajtuk, és ha túl elvontak, akkor meg kell őket személyesíteni. Egyszerűbb a zsidókat gyűlölni és őket felelőssé tenni a világ bajáért, mint szembe nézni azzal, hogy a tudományos és technikai vívmányok, a feudalizmus és ezzel a régi „rend” felbomlása, a háborús válságok, az elszegényedett tömegek problémáira megoldást kellene találni. A magyar válasz akkor is, és most is az, hogy dugjuk a fejünket a homokba, maradjon minden a régiben, ne változzon lehetőleg semmi! Ne kelljen alkalmazkodni, se szembenézni, se válaszokat találni, inkább mondjuk azt, hogy a „tudjukkik” tehetnek mindenről, és ha őket sikerül legyőzni, minden újra szép és jó lesz, visszakapjuk a régi életünket.

Ezért bizony feleim, a holocaustok a konyhában kezdődnek, a zsidók és mások szidásával, emberek megbélyegzésével, akiknek az egyetlen és igazi nagy bűnük, hogy annak születtek, aminek. Az iskolákban, munkahelyeken, kocsmákban és kávézókban folytatódnak, míg utat nem találnak a hatalomba. Mennyire utáljuk, amikor ugyanezt tapasztalajuk mondjuk a külhoni magyarokkal szemben, hogy megbélyegzik, diszkriminálják, megverik, meggyanúsítják őket csak azért, mert „idegenek”! De az sem szebb, ha mi csináljuk ugyanezt másokkal. Jézus Krisztus pedig nem tenne ilyet senkivel sem, ő éppen az ellenkezőjét tette, szóba állt a megbélyegzett szamaritánusokkal és a kirekesztettek vámszedőkkel is. Utolsó leheletével pedig üdvösséget kínált egy rablógyilkosnak a jobbján. Amikor azonban a „keresztény” és a „,magyar” valójába „nem zsidó”-t jelent, annak Krisztushoz már semmi köze. Ez a „kereszténység” csak fügefalevél a romlott emberen, a káinokon.

A káinoknak pedig kellenek szószólók. Bujtogató főpapok, királybéizabellák, maczóágik, csurkapisták, torgyánjóskák, bayerzsoltik és hasonlók, akik képesek a haragot és a frusztrációt fókuszálni. És kellenek saulok, akik a hatalom megtartása érdekében semmitől sem riadnak vissza, és kellenek edomita doégok, akik a pogromokat készségesen végrehajtják némi személyes előnyért, meg zifeusok, akik beárulják a felebarátaikat, hogy őket békén hagyják.
Bizony a holocaust nem bakancsokkal és marhavagonokkal kezdődik, az már csak a vége. A holocaust a gyáva önféltéssel és azután a megbélyegző, gyilkos beszéddel kezdődik. Az önző kecskék mekegésével, a zsákmányt szimatoló  farkasok üvöltésével és a hataloméhes birodalmi fenevadak ordításával. Az „igazság fehér lovasának” tűnő hazugságokkal, a tüzes nyilakkal, melyeket a hit pajzsával kell a hívőknek megoltaniuk. Mert ha ez nem sikerül, akkor a következő lovas már a háború.