Amikor Jézust a tanítványai megkérdezték arról, hogy mi lesz a visszatérésnek jele, azzal kezdte a válaszát, hogy „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!” (Mt24,4). Ebben az ú.n. „Olajfák hegyi beszédében” háromszor említi azt, hogy az egyik jel a hitetés, a megtévesztés lesz.
A Jézus visszatérésének tüzében várakozó gyülekezetek közül is kiemelkedett a thesszalonikai, melynek Pál két alkalommal is ír Korinthusból, hogy józanságra intse őket. Az első levelében így kezdi ezt a részt (5,1):
„Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.”
Ez egy idézet Jézus fentebbi beszédéből, ahol az Úr ezt mondja (42-44):
„Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti URatok!” „Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”
A „tolvaj” motívum azt jelenti, hogy ha tudnánk, mikor jön a tolvaj, akkor elég volna a házat csak abban az órában vagy percben őrizni. De Ti legyetek olyanok, akik mindig őrködnek (szellemileg éberek). A Tesszalonika levél pontosan ebben az értelemben is folytatódik:
„Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket.”
Azt is elmagyarázza, hogy mit ért „sötétség alatt” (5-8):
„Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok…”
Pál a második levélben is a józanságot hangsúlyozza, amikor a Jézus visszatérésével kapcsolatos hitetések miatt inti a gyülekezetet (2Tess2,1-3):
„Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés (prófécia), sem a mi nevünkben elhangzó (hazug) megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított (hamis) levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket.”
Leszögezhetjük tehát, hogy a Jézus visszatérését mutató első jel éppen az, hogy nagy lesz a hitetés, a félrevezetés. Álhírek, hamis kijelentések, a józanságot elvető szuperszellemi tanok, hamis jelek és izgága, feltűnési viszketegségben szenvedő „próféták” és követőik lepik el a területet egyrészről. Másrészről pedig jelen lesz a tagadás is (2Pé2,3-4)
„Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete?”
Ezek pedig olyan „keresztények”, mint a sadduceusok voltak a maguk idejében: tagadják azt, hogy vannak isteni beavatkozások az emberiség történelmében. Péter azonban biztosítja az olvasóit, hogy Isten nem késlekedik, hanem türelmesen vár és elszenvedi az emberek gonoszságát, és kitolja a „ma”, a kegyelem idejét, hogy minél több bűnös menekülhessen meg a kétségtelenül érkező ítélettől. És így fejezi be:
„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj…”
Mindez elég nagy zűrzavart vetít előre az izgága prófétálásoktól a tagadásig. Azonban a hitetés és a tagadás apostola csak ilyen közegben lesz képes felemelkedni. Amíg a józan és igaz szó erőteljesen hangzik, nem lesz tere a hazugság és csalárdság emberének, az Antikrisztusnak.
Mindezek előrebocsátásával szeretném, ha megvizsgálnánk a sokakat most izgalomban tartó 2017. szeptember 23-i dátumot, mikor is a szűz csillagkép „méhéből” kilép a Jupiter bolygó, melyet most divat a Jelenések 12. részében leírt „nagy égi jellel” azonosítani. De ez megfelel-e az írásmagyarázás alapvető szabályainak? És egyáltalán, mit jelez a dátum, minek kellene történnie?